Almád története

Az Almádi kolostor a maga korában jelentős hely volt. Entz Géza – Gerő László “A Balaton-környék műemlékei” című művükben erről így írnak: … a kolostor alapításáról meglepően bőséges tudósítás áll rendelkezésünkre… a három oklevélből megtudjuk, hogy az alapító Atyusz nemzetség birtokainak túlnyomó része a Balaton északi partjának nyugati felére esik. A központ Almád táján lehetett. Birtokaik Almád (Monostorapáti), Attak, Győr, Bér, Szigliget, Haláp, Kál-vidék, Keszi (Gyulakeszi), Diszel, Csobánc-hegy, Hegyesd, Szepezd, Fülöp (Révfülöp) Kővágóörs, Pécsely, Tagyon, Kövesd, Zánka, Udvari, Szőlős, Vázsoly, Paloznak, Bánd, Verestó, Egregy, Vállus, a somogyi part délnyugati szegleténél pedig Fonyód, Berény, Györök, Boronka, továbbá Magyarér, Salfőld, Tercsény, Mihályfa, Nova, Őrs, Tomaj, Zalabér, Zsid határán terültek el.

Ha a tihanyi alapítólevelet (1055) összevetjük az Atyusz nemzetség adománylevelével, kiderül, hogy a XII. században a földművelés jóval előrehaladottabb. A szántóföldek mellett nagy szerepet kap szinten mindenhol a szőlőművelés. Megjelennek a halastavak, a malmok.
A XII. századtól a nemzetségi monostorok lényegükben egységes alaprajz szerint épültek (háromhajós, kettős homlokzati tornyos, háromszentélyes bazilika) és ez a szerkezet már a XI. századi királyi alapítású monostoroknál is jelentkezik, nem túlságosan merész a feltevés, hogy az első közelebb ismert nemzetségi monostorunk az Atyuszok által emelt almádi monostor is ilyen rendszerű lehetett. A templom 1121-ben felsorolt gazdag felszerelése (aranyos egyházi ruhák, kelyhek, keresztek, tömjénezők, stb.) felülmúlja a tihanyi jegyzéket és viszonylagosan páthuzamba állítható a pannonhalmi apátság 1093-ból ismert kincseivel
A tehetős kegyúr fontosabb építkezései természetesen nagy igénnyel, díszesen valósulnak meg. Almád oppidium (mezőváros) és kolostora forgalmas helyen létesült. Itt az Eger vize, vagy Egeregy (amit abban az időben Almád vízének is neveztek) vezetett az Esztergomot, (illetőleg később Budát is) Rómával összekötő legrövidebb út, a pannóniai Via Magna, a Nagy Hadút.
Az Almádi monostor alapítása az egész vidék művelődésében meghatározóan fontos lépés volt. Ebben a korban ugyanis a tudomány, művészet, az ipar és az észszerű földművelés mesterei voltak a bencés szerzetesek, akik e tevékenységük fejlesztésében az akkori idők legkorszerűbb nyugat európai gyakorlatot közvetítették, honosították meg Magyarországon, a monostor alapításának időszakában. A bencés hagyományoknak megfelelően tisztelték, védték, így az előzőekkel ötvözték a helyi hagyományokat. Ez egy bortermelő vidéken nem is lehetet másként.
Az akkor forgalmas és fontos főútvonal, egy országosan is jelentős királyok melletti tisztségeket is betöltő földesúri család birtokközpontja. Az általuk alapított bencés monostor, ennek hiteleshelyi működése arra is utal, hogy az Almád oppidiuma középkorban környezetének egyik kisrégiós központja is lehetett. Civilizációs színvonalára pedig feltehetően földesurainak és udvartartásuknak nemzetközi kitekintése, a viszonylagos mezővárosi autonómiája mellett jelentős hatással lehetett a monostor közelsége, kisugárzása.Almád és a kolostor évszámaiA XI. század első felében: A Szent István halálát követő zavaros időkben férfivá érő – Szent László és Könyves Kálmán királyok kiváló ország vezetése idejében pedig már nagy tekintélyt szerzett – Atyusz (vagy Oguz) nembeli Bánd mester. A családja ótörök eredetű, a honfoglaló Tas vezér leszármazottai. A birtokaik és környékének a Zala vidékének, akkor Kolon vármegyének népét egykori törzsfőjük Bulcsú – horka (Kár horka fia, Tas vezér unokája) 50 évvel Szent István térítése előtt megkereszteltetett. Bánd hálából és lelki üdvéért kolostor építésre tesz fogadalmat. Bánd mester kétszer nősült. Második – fiatal – feleségének neve is “Gyönyörű”, aki férjének két fiút szült. Bánd mester (aki e címe szerint tanult ember is volt) nagyon öregen, a halálos ágyán 1116-ban rendelkezik egykori fogadalma teljesítéséről. Felesége –férje halála után- Jeruzsálembe zarándokol, majd onnan hazatérve kolostorba vonul. Így a kolostor felépítése fiaira marad.
1117: Atyusz fiai, Bánd öccsével Miske (Mihály) Comes-szel Máté veszprémi püspök jelenlétében megírják a kolostor alapító levelét. Ezzel kezdetét vette az egyik legkorábbi nemzetségi alapítású kolostor építése. Az alapítók arról is intézkedtek, hogy a kolostor építéséhez szükséges kő kitermelését és a mész égetését az Atyusz nemzetség szigligeti birtokáról iderendelt négy – hozzáértő – család (mansio) irányításával végezték. Az alapító levelek egyike a Magyarországon fennmaradt legkorábbi magánokiratnak. Egyben a balatonkörnyéki bortermelésnek is fontos dokumentuma, ugyanis az 1055 évi tihanyi alapítólevéllel együtt tartalmazták a XI-XII. századokból e vidék legfontosabb bortermelő településeinek neveit.
1117.-1121: A kolostorépítésére nagyon jelentős összegeket szánhattak az alapítók. Ezt a fennmaradt dokumentumok adatai mellett az is mutatja, hogy ma a romok között található faragott márványtöredékek anyaga nem a történelmi Magyarország területéről és nem északi, nyugati, keleti szomszédságból, hanem Itália, vagy Dalmácia bányáiból származott, az oszlopfők, oszlopok maradványai pedig legközelebb a Pilisben található. Csak azt elég mérlegelni, hogy a XII. század útjain és szállító eszközeivel mennyibe kerülhetett e hatalmas távolságokból ide szállított értékes kőanyag szállítási költsége.( a márványt legközelebb 7-800 km-re, az édesvízi mészkőből faragott oszlopfők anyagát pedig 140-150 km-re bányászhatták.
1121: Nána, a Veszprémi Egyházmegye püspöke a “Boldogasszony és a Mindenszentek” tiszteletére felszenteli az almádi monostort. A viszonylag nagyméretű kolostor és temploma, a feltehetően háromhajós és kéttornyú román stílusú bazilika impozáns látvány lehetett az Egervölgyében húzódó nagy hadútról nézve. Több szempontból sem tekinthető véletlennek a monostor helykiválasztása. (Sebestyén Gyula nézeteire alapozva): – Egyrészt azért sem, mert feltételezhető, hogy a helyén omladozó római kori épületek maradványait, kőanyagát is felhasználták építéséhez. Erre utal, hogy amikor 1759/1760. években az új monostorapáti templom építéséhez szétbontották a kolostor egykori templomának falit, a cementumba ágyazottan két római kis bronzérmét is találtak. Sőt, a régészeti leltek azt tanúsítják, hogy a – ma olyan méltánytalanul és gazdátlanul elvadult és elhanyagolt, ápolatlan – tájék ősidőktől lakott és intenzíven hasznosított terület volt egykor.
Másrészt egy máig fennmaradt legenda által őrzött esemény is nyomatékot adhatott a kolostor helyének meghatározásához. Eszerint az alapítónak a Szent Kútnál megjelent a Boldogasszony. Ezért volt a középkorban a környék búcsújáróhelye a Szent Kút (régebbi nevén Áldó Kút). Sőt – még nem is olyan régen – Monostorapátiban a haldoklóknak a Szent Kútról hoztak vizet, könnyíteni haláltusájukat, Szűz Anyát kérve, kiérje lelküket túlvilági útjukon.
1164: Jószágadományt kap a kolostor Miske ispán fiától, Istvántól.
1189. Nagy Atyuszt- talán dédanyja példáját is követendő Barbarossa Frigyes német császár és Oroszlánszívű Richárd angol király vezette nagy keresztes hadhoz csatlakozva (III. Béla király jóváhagyásával) részt vesz a 3. Szentföldi Keresztes Hadjáratában. Talán ezzel kapcsolatos az az apáti monda, amely az almádi kolostorban élt vörös barátok pajzán históriáiról szól. Vörös barátoknak ugyanis, a fehér vászon köpenyegükre hímzett nagyméretű, vérvörös keresztről, a templomos lovagokat nevezte akkor a nép. Lehet, hogy a Szentföldről haza érkező Nagy Atyuszt néhány a keresztes hadjárat során fegyvertársul szerződött templomos lovag is elkísérte és az almádi monostor unatkozó, időleges lakóiként, a jámbor bencésektől sokkal vígabb életet élve, gáláns, vagy annál sokkal egyértelmübb kalandokba bonyolódtak a környék kacérabb lányaival, menyecskéivel, sőt talán az erőszakosabb fellépéstől sem riadtak vissza.
1221. Saul / Sal (az Atyusz nemzetség tagja és Salföld névadója) újabb jószágot (földet és jobbágyokat) adományozott a kolostornak.
1222. Újabb adomány: Atyusz nembeli Sal ispán Verestó nevű falut ajándékozott a monostornak. A kolostor apátja ekkor Benedek, a dékánja (gazdasági vezetője): Chabas.
1228. Egy almádi lakos a nyírmeggyi dűlőben lévő, két kapás területű szőlőjét adományozta a kolostornak.
1231. Akolostor az Atyusz családtól Magyarc falut kapja adományként.
1241/1242. A tatár hordák szerencsére elkerülték a vidéket.
1249: Egyértelmű bizonyíték a kolostor korábbi és ez évi hiteleshelyi tevékenységéről. Ebben az időben nagy hangsúlyt kapott ez a tevékenység. Ez ugyanis a tatárjárást követő nagyszámú birtokper időszaka. A hatalmaskodók közül sokan próbálkoztak visszaélni a tatárok által felégetett okmányok hiányával. Mivel az Eger völgyét nem járták meg a tatár hordák, így a kolostori hiteleshelyen őrzött okmányok is megmaradtak. A kolostor megnevezése ekkor: “Abbas et conventus monosterii ecclesie beate S. Marie de Almád.” A hiteleshelyi pecsét körirata pedig: “Sigillum Capituli Beate Marie de Almád.” Az apát Miklós, de az új dékán Cumbat (ismét egy francia név, talán éppen Burgundiából?). A kulcsár és pincemester, mint a boros pincék felügyelője: János. Ő Magyaroszág legrégebben írott forrásban névszerint említett borásza.
1256: Mint adományozóról említés történik Gyönyörűről, az Atyusz nemzetség nő tagjáról, akinek neve egyező a Szent földet megjárt szépanyjáéval.
1259: Rendezték a monostor és a zsidi jobbágyok közötti peres ügyeket.
1272: Még most is Miklós atya az apát és él még a már nagyon öreg János kulcsár és pincemester is (bizonyára a jó Áldozói Boroknak köszönhetően). A konvent tagjai közül Kolumbán atya neve maradt fenn.
1276: VI. Atyusz és rokonai Dénes és Miske (Mihály) a kegyurak. Az apát: Dénes.
1282: Kun László királyságának (1272-1290) háborúságokkal, romlottsággal terhes, zavaros időszakában, amikor a várurak sanyargatták a népet, a hivatalnokok és az adószedők zsarolása túlkapásai pedig pédátlanok voltak, miáltal az ország erkölcsileg is hihetetlenül alásüllyedt, ínségre, nyomorra jutott az almádi kolostor és vidékének népe is. Balázs apát arra kényszerült, hogy a kolostor kárainak enyhítésére, a megalapítása óta első ízben szükségessé vált komolyabb vakolat és tetőjavítások fedezetére, valamint a környék szegényeinek megsegítése érdekében pénzzé tegye a kolostornak a Veszprém melletti Pörzse határában fekvő birtokát. Az apátság kegyurai az Atyusz nembeli Bánd fiai. Csaba és Bánd, valamint László fia László beleegyeztek a birtok eladásába.
1290 – 1296: Az utolsó Árpádházi király, II.Endre (1290 – 1301) uralkodása idején is nagy volt az országban a baj, zűrzavar. A nagy urak hatalmasok dúsgazdagok voltak, a törvény is őket szolgálta. A király és népe pedig szegény volt. Ebben a szomorú, gyászos korban ezen a vidéken is nagy volt a szegénység. Konrád az akkori almádi apát sem tudott sokat tenni ellene. Még a kolostor kegyura, Atyusz is pénzszűkébe jutott, pedig András király egyik legkedvesebb híve volt.
1296: Atyusz de genere Almád a kolostor kegyura. A kolostor apátja Domonkos.
1302-1340: E rövid 38 esztendő alatt egymást követve Henrik, Szigfrid, Miklós, Pál, Henrik, János voltak az apátok. Ez a sűrű “apát váltás” gazdaságilag is kárára volt az amugy is nehéz anyagi helyzetű kolostornak és falvaink.
1328: Mátyás néhai apátsági jobbágy- lelke üdvösségére- a Táltos hegyen lévő nyérmegei szőlőjét a monostorra hagyta, amelyet Pál (ahogy magát címezte: “sten kegyelméből való”) apát művelésre átengedett a szintén almádi Kelemen fia Jánosnak.
1333: Ebben az időben is az apátság bevétele elég szegényes lehetett, mert Pál apát a kolostor pápai tizedeként csupán 7 széles penzát* fizetett XXII. János pápánk.
1334: Henrik apát is csupán 7 penzát fizetett pápai tizedként.
1340-1370: Nagy Lajos király rendeletével Almády Bándot nevezi meg a kolostor kegyuraként, aki 1370-ig, haláláig gyámolítja a kolostort. Tehát ekkor még létezik a kolostort alapító Atyusz nemzetség. Nevük is bizonyítja kötödésüket Almádhoz (férfiágon 1375-ben a család kihalt).
1340-1364: Kitűnő képességű apátok sora: János, Mihály, Tamás, Pál. Ez utóbbit az egész bencés rendben tisztelték. A kolostor anyagilag is teljesen rendbe jön, hasonlóan az ország akkori helyzetéhez.
1365-1375: Az új apát (elődjének tanítványa) Pál szentmártonhegyi (mai nevén: pannonhalmi) szerzetes, aki felkészülten és jól kormányozza a kolostort.
1375-1415: János, az új apát sajnos nem nagyon tud rendet tartani a kolostorban és főleg annak gazdaságában. A kolostor ismét szegényedik.
1415-1420: Miklós fia Sebestyént a Szentszék nevezi ki apátnak Almádra, rendet tenni. Az új apát azonban -talán- jobban ért az imádkozáshoz, mint a kolostorirányításához (pedig az ősi bencés jelmondat: Ora et labora). Így sajnos Ő sem képes rendet tenni a kolostorban és nem teszi rendbe a gazdálkodást sem.
1420:. Istvánt, a kiközösíti az egyház, frissen kinevezett almádi apátot, mert hívásra nem jelent meg a pápa követének bírói széke előtt Esztergomban, hová bizonyos László bencés szerzetes társával való perében idézték meg.
1420-1431:. Commendába jutott az elszegényedett monostor. A COMMENDÁTOR Ferenc krójai püspöki helynök volt, aki a 12 esztendő alatt sikeresen hajtotta végre a gazdasági szanálást.
1431:. Visszavonják a kolostor commendációját, így újra önállóan működhet a kolostor. Az új apát Pál lesz.
1440-1445:. A trónért folytatott belháború idején (amely Erzsébet özvegy királyné, a fia, ugyan a Kottarmer Ilona udvarhölgy által a visegrádi fellegvárból kilopott Szent Koronával de szabályosan megkoronázott csecsemő, V Habsburg László és a párthívei, valamint a velük szembenálló, a Szent István koporsójáról levett kis koronával avatott Ulászlót támogató, erélyesebb uralkodót, vagy nagyobb birtokadományt remélő főurak között tört ki) két tűz közé szorult Almád és monostora. Míg Sopron, Vas, Zala vármegyék nemességének többsége Erzsébet és V. László mellett, addig számos Habsburg ellenes, vagy csak gazdagodni vágyó főúr és familiárisaik a lengyel Ulászlót pártfogolták. Az Almád körüli várak közül, pl. Tapolca, Csobánc, Tihany, Somló Erzsébetet pártolták, míg Hegyesd, Szigliget, Sümeg, Tátika Ulászló mellett állt. A szemben állóseregek katonasága az útjukba kerülő más pártállású városok, falvak jobbágyait megverték, asszonyaikat, lányaikat megerőszakolták, az ellenállókat meggyilkolták. A pusztítás hatalmas volt.
Almád vidékére különösen veszélyessé vált Szigliget vára, amelyet- miután 1441-ben visszafoglalták Erzsébet párthíveitől- I. Ulászló kedvelt párthíveinek, Kolos Jeremosnak valamint jári Barócz Balázsnak és Mihálynak adományozott. Ugyanakkor Almád védtelen monostorának apátja Pál Erzsébet pártján állott.
1441:. Az előbb ismertettek következményeként is és aljas indokból vezérelve is Berky Flóris, Szigligeti várnagy rátör az almádi monostorra. Pál apátot önhatalmúlag leváltja, börtönbe hurcolja. Helyette – jogtalanul – öccsét, Berky Jóbot, Esztergomi Egyházmegyéből származó klerikust teszi apáttá. Kirabolja a kolostort. Könyveit, arany és ezüst kegytárgyait, templomi felszereléseit, egyházi ruháit, iratait, edényeit, borát, élelmiszertartalékát, egyszóval minden mozdíthatót, még a halastóban nevelt halakat is eltulajdonította. Állítólag fegyvereket is találtak a kolostor raktárában. A támadás politikailag való hovatartozástól függetlenül igen nagy visszhangot keltett. Pál apát, amint tehette az Egyházfejéhez IV. Jenő pápához fordult, hogy legyen segítségére a kolostor nyomorúságos helyzetében.
1442. január 30:. IV. Jenő pápa parancsára -galád tettéért -kiátkozzák és várnagyságáról is leváltják Berky Flórist.
1442 – 1447:. András az apát.
1444:. András apát a pápától kér felmentést az egyházi adó befizetése alól, hivatkozva a kolostort ért súlyos rablótámadás okozta károkra, a helyreállítás halaszthatatlanságára, annak nagy költségére. Sajnos a Vatikán ehhez nem járult hozzá.
1460 – 1508:. Sorozatban, kár-kár után sújtja az apátságot. Mindenki, aki csak teheti – még a veszprémi káptalan és a hegyesdi várbirtokos, Sárkány András is (aki pl. 1505-ben az apátság Győr falui birtokán hatalmaskodott) – visszaél a kegyúri pártfogás nélkül árván maradt, amúgy is szegény kolostor védtelenségével. A háborúival elfoglalt Mátyás királynak, aki bár gyakran és szívesen vadászott a vidéken –sőt a helyi monda szerint a Dabas és Bondoró erdei vadászatai során szívesen élvezte a kolostor vendéglátását, vendégszobáját – a kisebb gondjai is nagyobb voltak a Budától távoli kolostor panaszainak orvoslásánál. Utóda “Dobzse” László király pedig arra is gyenge volt, hogy magán segítsen.
1508. április 7-én:. A rendi vizitátorok, Thurzó Gergely zalavári és Miklós bátai apátok megállapították, hogy az almádi apátság anyagilag és erkölcsileg is züllött viszonyok között tengődik. Az almádi apát – aki Kamicsáczi Horváth Márk vázsonyi várkapitány öccse – alkoholista. Ráadásul az egész rokonságát Szlavóniából (a török elől) a kolostorba menekítette át és a kolostor költségén tartják őket. “Ezek azután föleszik, fölisszák a kolostort”, írják a vizitátorok. A kolostor jobbágyai többet robotolnak a vázsonyi váruraságnak, mint az apátságnak.” A templomos atyák is panaszkodnak, hogy az apát a monostorral mit sem törődik, ezért aztán napról-napra jobban pusztul…” A Szent Domonkos kápolnát- egyben a kolostor kriptáját az apát nem látta el új tetővel már évek óta, pedig ennek befedését Máté, szentmártoni (ma pannonhalmi) apát is elrendelte. Vagyona alapján pedig ekkor még – jó kezekben – indokolhatatlan lett volna a kolostor nagy szegénysége. Elvileg még rendelkezett 67 jobbágytelek felett (azaz közel 1200 ha földel) 7 malommal, 5 szőlővel. Volt még 8 jármos ökre, 2 borjas tehene, 60 sertése a kolostornál. Az egyházi felszereléses is viszonylag gazdagvolt. Igaz, az 1508-ban leltározott vagyon lényegesen elmaradt az alapításkori 100 földműves és vincellér családtól és az általuk művelt földek területétől, az 53 szolga mansiótól, a 20 szőlőtől (ebből 2 Almádon), a 400 ökörtől, a tehenek számától, a 30 kancától, stb. De a két adatsor összevetése is azt mutatja, hogy a kolostor vagyona apadt ugyanaz alapítástól eltelt 391 év alatt, de az apátság különös szegénysége elfogadhatatlan a még birtokban lévő jószág nem kevés értéke mellett, így azt a kolostor vezetésének gyengesége, hanyag volta, a környezet potyalesése idézte elő.
1528:. Lukács apát, a már csak két főre csökkent szerzetes társaival a kolostor birtokai védelmezésén munkálkodtak.
1529:. A török martalócok először száguldják végig az Egervölgyét és talán, döngetik meg az akkor még lakott kolostor kapuját.
1542:. Tovább növekedett a szegénység. Ezt az is jelzi, hogy a jobb is látott apátságnak már csak 5 adózó jobbágya maradt Monostorapátin és Attakon. Győr is elnéptelenedett.
1548:. Az év elején – még a vidéket ért török rabló portya előtt – vizitátorok érkeznek a kolostorhoz. Szomorúan állapítják meg, hogy az már évek óta üresen áll. A szél elhordta a tető nagy részét. Akolostor javait világiak bitorolják.
1548. március 15:. I. Ferdinánd a már több éve üresen álló kolostort laki Bakith Péter védelme alá helyezi. A kolostor birtokainak nagy részét a veszprémi káptalannak adta át, másik részét Bakith Péterhez rendelte azzal, hogy abból rokonát Czobor Imrét tanítathassa. AZ akkori zavaros viszonyokra jellemző, hogy – alig másfél hónap múlva – április 29-én Várdai Pál esztergomi érsek is rendelkezik a kolostor felől, Ő az akkor még 10 éves (később jeles történészként ismert) Istvánffy Miklósnak adományozta a lepusztult apátságot.
1562:. A kolostor falait részben lebontják, hogy a falak között a török ne tudjon később védművet kialakítani. Itt érdemes megjegyezni, hogy a kolostort az 1900-as évek első felében még körbevevő szántóföldek szántása után nagyobb számú rozsdás vasanyagot, malomkövet, cserépanyagot szokott előforgatni az eke. Ezek között a vasanyagok között sarkantyúkat, kardderekakat, nyílhegyeket találtak. Talán itt is volt a török időkben – azóta már feledésbe merült – valamilyen harci cselekmény?
XVIII. század közepe:. E vidéken is eddig soha nem látott ütemű építkezés folyik. A fennmaradt emlékezés szerint “boldog – boldogtalan” hordja a kolostor falainak kőanyagát a környező települések templom, kúria, majorság, híd építkezéseihez, sőt még útépítéshez- javításhoz is. Az egykori bazilika köveit pl. a monostorapáti templomhoz is felhasználták. A szép kocka kövek máig láthatók a templom falainak lábazatában.
XVIII. század vége:. A török kiűzése után I. Lipót sok azon korábban elidegenített bencés kolostorok újra indítását engedélyezte, ahol a rend főapátja a visszaadandó apátságokért egy közösen megállapított, de jelentős összeget fizetett azon hadi költségek utólagos megtérítése fejében, amelyeket a javadalmaknak a töröktől való visszafoglalása igényelt (ugyanezt kérték a visszatelepedni akaró nemesektől birtokaikért, ellenkező esetben a birtokot Bécs a nekik kedves főuraknak juttatta). A főapát azonban képtelen volt annyi pénzt előteremteni, amely minden egykori bencés kolostor visszaváltását lehetővé tették volna. Ezért csak a legkevesebb kárt szenvedett kolostorokat váltotta vissza a Szent Benedek rendje. Sajnos akkor már az egykori almádi apátság nem tartozott ezek közé.
A XVIII – XIX. századok:. A “Címzetes almádi apát” címet minden javadalom nélküli kitüntetésként adományozták, bár a kolostor helye (a helyiek kivételével) feledésbe merült.
1927:. A híres tudós -a Magyar Nemzeti Múzeum akkori vezetője – Sebestyén Gyula azonosította a kolostor helyét, romjait, a kolostor egykori kútját (Bene kút), a Szent kutat, a kolostori halastavat, a Szent Domonkos kápolna romjait. A hely varázsa – amely akkor még lévén a Scheller család birtokában, parkszerűen volt rendben tartva – annyira rabul ejtette Sebestyén Gyulát, hogy Almád Apátja címen egy drámát is írt.