Monostorapáti

 

Deutsch  English

Monostorapáti a Veszprém és Tapolca között húzódó út mentén fekszik, az Eger-patak völgyében, mely a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozik. Határai: északon az Agártető, délkeleten a Boncsos, délen Sátorpuszta, nyugaton Hegyesd.

Nevét a határában alapított bencés apátságról kapta. Az apátságot, melynek ma már csak a romjai látszanak, Bánd fia Atyusz alapította 1117-ben. Az akkor még Almád nevet viselő település élete szorosan összenőtt a Szűz Mária és a Mindenszentek bencés apátság működésével, hisz Almád is a birtoka volt. Az Árpád-kor utolsó évtizedeiben az apátság, és a település is rablások, fosztogatások áldozata lett.

Az Anjouk idején, az 1300-as években a község talpra állt, megszűnt a bizonytalanság. Az ekkoriból származó okiratok szerint a település neve Almádról Apátira, majd Almádapátira változott. Monostorapáti néven először Mátyás uralkodása idején, 1468-ban említik. A XVI. század folyamán több néven is fellelhető, később a Monostorapáti állandósul. Az 1540-es években, II. Ulászló országlása idején a szerzetesek elhagyják a kolostort. Újabb zavaros idők következtek,amit az is jelez, hogy Várdai Pál esztergomi érsek, az ekkor még csak 10 esztendős Istvánffy Miklósnak adományozta az apátságot. Ezután a település Hegyesd várához tartozott, amely török hódoltsági terület volt. Ennek az időnek az emlékét őrzi a faluban található több, mint félszáz családnév.

Monostorapáti szintén e században vált híressé malmairól; 1599-ben már hat malom is működött az Egervize-patakon. 1792-ben már csak két működő malmot tartottak számon, s ma csak egyetlen malom maradványai láthatóak, a Varga-malomé. Az akkoriban még gyakran megáradó Eger-patak arra kényszeríttette a lakosságot, hogy a hegyek oldalán építkezzenek. Megművelhető területek híján pedig a lakók nagy része, zsellérként, más birtokra (pl.: Hegyesd, Eszterházy uradalom) járt dolgozni. 1773-ban Monostorapáti magyar falu, katolikus lakossággal. A katolikus tanító írást és olvasást tanított. 1762-ben már itt működött a környék legrégebbi iskolája.

1752-ben kezdte építtetni Padányi Bíró Márton püspök a környék legnagyobb templomát, melyet Nepomuki Szent Jánosról neveztek el, akit Vencel cseh király vétetett a folyóba, mert megőrizte a gyónási titkot. A barokk templom 40 méter magas tornyát, körülbelül 100 évvel később építették, mint magát a templomot. A szentély falát Bucher Xavér Ferenc barokk képei díszítik. A templomhajó díszítése már neobarokk, Gyivis János nevéhez fűződik.
A falu fekvéséből adódóan a XIX. század folyamán a fő megélhetési forrást a szőlőtermelés és az állattenyésztés jelentette. Az 1900-as évek elején a lakosság száma elérte az 1100 főt. Az egyre nagyobb településen 1925-ben már 14 iparos, két szatócsüzlet, és három kocsma látta el a helyi igényeket. A második világháború után, 1949-ben alakult meg a termelőszövetkezet, villamosították a községet. A 60-as, 70-es években az Eger-völgyében található termelőszövetkezetek egyesültek, s így létrejött egy jól működő nagy szövetkezet, mely többek között szőlőműveléssel, borászattal, erdőműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozott.

Az ötvenes évektől szinte folyamatosan működnek színjátszó csoportok, néptánc együttesek, kórusok. Jelen vannak a hagyományőrző kulturális események is (szüreti felvonulás, farsangi mulatság). A kulturális fejlődés azóta sem állt meg; bizonyítja ezt az is, hogy 1996-ban Monostorapáti is csatlakozott a Művészetek Völgye rendezvénysorozathoz, s immár ez az esemény is felzárkózik a falu hagyományos ünnepeinek sorába.

A község részletes története: ALMÁD MEZŐVÁROSÁTÓL, MONOSTORÁTÓL, APÁTJAITÓL A MAI MONOSTORAPÁTIIG