-
A Monostorapáti „asszonyfarsang”
Az asszonyfarsang régi hagyomány volt községünkben, amely egészen a XX. század utolsó harmadáig élt. Lényege röviden, hogy a húshagyókedd előtti hétfő délután az asszonyok felmennek egy előre megbeszélt helyszínre, amely nem más, mint valamelyikük családjának a szőlőbirtokán levő pince. Ételeket, süteményt visznek, bor van a helyszínen, és ott vidám beszélgetés, nótázás mellett késő éjszakáig eltöltik az időt, gyakran táncra is perdülnek. Erről az eseményről a férfiak szigorúan ki voltak tiltva.
Sajnos ez a régi szokás mára teljesen elhalt, ezért a Települési Értéktár Bizottság úgy döntött, hogy nem veszi fel az értéktárba, viszont mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a léte ne merüljön feledésbe.
A téma kutatója a Balaton-felvidék néprajzának legjobb ismerője, S. Lackovits Emőke, akinek a témával foglalkozó írását közzétesszük.
-
Zöldágjárás Monostorapátiban
A természet tavaszi megújulásának és Krisztus feltámadásának jegyében Monostorapátiban felelevenítik, s erősítik a korábban elhagyott zöldágjárás hagyományát. A helyi általános iskola néptáncos gyermekei Németh Eszter segítségével ismét felélesztették a húsvét vasárnaphoz és más tavaszi vasárnapokhoz (legfőképp Pünkösdhöz) kapcsolódó énekes, kapuzós játékot, a zöldágjárást. A tavaszt, a természet megújulását jelképező eseményen lányok és fiúk egyaránt részt vesznek.
Régen ez egy remek alkalom volt arra, hogy a fiatal lányok megmutathassák magukat illetve hallassák énekhangjukat a falu minden tagja előtt. A kapukat általában a legidősebb leányok kiváltsága volt tartani, ki is kellett ezt érdemelniük. Manapság az apáti gyerekek a falu határából indulnak végig a főutcán, és kisebb utcákban is hírül viszik a falu népének, a kíváncsiskodó helybelieknek, a menetet kísérő szülőknek, hogy az örök körforgás idén sem marad el. Kaput tartva, azon átbújva, énekelve érnek el a templomig, ahol rövid, környékbeli párválasztó játékokból összeállított tánc-, illetve játékfűzést láthatunk. Ezt a zöld ágak oltár elé vitele követi, ahol az atya megáldja a virágzó ágakat, melyek nemcsak egy néphagyomány eszközei, hanem az új élet, a feltámadás szimbólumai is. A zöldágjárás szép példája, hogy hogyan kapcsolódhat össze a világi és az egyházi szál a népszokásainkban.
-
Húsvéti locsolkodás hagyománya Monostorapátiban
A településen a régebbi időkben a víz a megújulás és a megtisztulás jelképe volt. Ez az alapja a húsvéti locsolkodásnak. Húsvét hétfőn már az Istentisztelet után a legények faluszerte járták a lányos házakat. A lányokat kivitték az udvarra és ott egy-egy rövid versike után rendszerint egy vödör vízzel meglocsolták őket. Igen nagy szégyennek számított, ha egy lány kimaradt a locsolásból. A meglocsolt lányok a fiúkat egy hímes tojással és a gomblyukba tűzött virággal jutalmazták meg. Ebben az időben a lányok nagy örömmel látták a háznál kiszemeltjüket, mivel ez a hagyomány nagyban meghatározta a párválasztást. Annak a fiúnak, akinek az adott lány tetszetős volt és elment meglocsolni, nagy esélye volt arra, hogy az udvarlás eredményes lesz, és a lány őt választja. Falunkban a locsolkodás hagyománya a fiatalabb fiúkra hárul, akik kölnivel járják a lányos házakat. A lányok rendszerint egy-egy hímes vagy csoki tojással, és süteménnyel jutalmazzák az őket köszöntő fiatalokat. Ámbár az idősebb férfiak sem maradhatnak ki a jóból. A Monostorapáti Énekkar férfi tagjai rendszeresen, 1998-óta járják az énekkaros hölgyek, illetve lányok házait. Régebben lovas kocsival járták a falut és minden házhoz énekszóval érkeztek, a házaknál minden férfi egyesével, kis locsoló versel köszöntötte az adott hölgyet.
-
Szüreti felvonulás Monostorapátiban
Monostorapáti területén írásos dokumentumokkal bizonyítotton már több száz évvel ezelőtt is termesztettek szőlőt és készítették a máig kedvelt nedűt, a bort. Nem csoda, hogy a településen úgy, mint a térségben több helyen is eme értékes ital és gyümölcs köré különböző társas eseményeket szereztek. A mezőgazdasággal foglalkozó, mezőgazdasági munkákat végző lakosok körében gyakoriak voltak a betakarítási munkálatok végén tartott zenés táncos mulatságok is.
A szüreti munkák lezárása végén került sor a szüreti felvonulásra. A felvonulás kisebb megszakításokkal, modern technika felhasználásával a mai napig fennmaradt. A falusiak által őrzött, közkedvelt esemény alatt s felvonulók végig járják a települést és sok utcában a nézőközönségnek tánccal, énekszóval kedveskednek.
A felvonuláson régebben lovas kocsikkal és gyalogmenettel, ma már traktorokkal, platós autókkal közlekedve vesznek részt. A menet elején mindig a szüreti harangot viszik a fiatalok, utánuk a legdíszesebb hintóban, lovas szekéren ül a bíró és a bíróné. Régen a bíró és a bíróné volt a falu előkelősége. Az ő kiváltságuk volt megnyitni a szüreti felvonulást. A sort a kisbíró követi. A településen az 1970-80-as évekig kisbíró dobolt ki. Utcáról utcára járta a falut és dobbal hívta fel az emberek figyelmét a fontos közlendőkre, ezért a szüreti felvonulás alkalmával vagy ő, vagy más által a falu lakóiról megírt humoros rigmusokat tett közzé. Ma már csak szőlővel, borral kapcsolatos rigmusokat olvas fel. Őt követi a szüreti menyasszony és a vőlegény kocsija, valamint a falu civil szervezetei, az iskolás gyerekek, az énekkar és a gyalogos, maskarába felöltözött bolondozni vágyó fiatalok. A szüreti mulatságot korábban és ma is a szüreti bál zárja.
-
Bölcsőcske
A bölcsőcskét a monostorapáti katolikus templom 12. plébánosa, Fábos Pál (1949-1955) „hozta be” Monostorapátiba, amely azóta részese lett a település életének, hagyománnyá vált.
Az egyházi énekes játék nevét onnan kapta, hogy a kis Jézust egy bölcsőben, szalmaágyon fekve hordozzák végig a falun.
Monostorapátin 1949-ben indultak el az első csoportok és vitték Jézus születésének örömhírét házról házra. Kezdetben az akkori fiatalok öltöztek be, s járták végig a települést, minden házba bekopogva és bebocsátást kérve. A későbbi időkben már felnőtt csoportok is bekapcsolódtak és külön csapatokban járták a falu utcáit. Ma már óvodás, általános- és középiskolás valamint főiskolás fiatalok a szereplői a játéknak. A Bölcsőcske betanítása már az óvodában elkezdődik és az általános iskolában folytatódik. December 24-e délutánján indulnak el a csoportok, akik előre felosztják egymás között ki melyik utcába fog menni. Régen csak késő délután indultak és az éjféli misére fejezték be a Bölcsőcskét. Pár éve a legkisebb csoportokat a felnőtt is kíséri. Bölcsőcskés csoportok útközben énekelnek, igy jelzik érkezésüket egy-egy házhoz. Eredetileg hatan alkottak egy csoportot (Mária, József, két angyal, két pásztor). A bölcsőcske-játékban a Mária mindig fehér ruhában, kék fátyolban és arany glóriában van. Az angyaloknak világos színű ruhából készül az öltözékük, ezüst fejdíszük van és csengőt visznek magukkal. A Józsefnek bekecse, piros átalvetője, nagy botja, szakálla és kucsmája van. A pásztoroknak szintén van bekecsük, kucsmájuk, szakálluk és láncos botjuk. Miután végeztek az énekléssel, sok helyen megvendégelik őket. A kicsik kapnak csokit, narancsot stb. a pénzadományokat mindig a templom javára gyűjtik a fiatalok, s ez minden évben nagy segítséget jelent az egyházközségnek. Egy angyal a végén egy jókívánságokkal teleírt kártyát is átadnak a ház lakóinak.
-
Hősök könyve
Díszkiadvány, melyet Monostorapáti község a világháborús halottjai emlékére 1997-ben alapított.
A még élő rokonok, hozzátartozók visszaemlékezése alapján kerültek kitöltésre a bejegyzések. A fényképeket is a hozzátartozók adományozták a könyvbe.
Képek: Petőfi Sándor Művelődési Ház És Könyvtár – Stiglicz Rita intézményvezető