Települési értéktár

Települési értéktár bizottság szabályzata

Települési értéktár bizottság tagjai

Gulyás Erzsébet elnök

Romposné Merse Erika

Stiglicz Rita

Soós Gyula

Varga János

jegyzőkönyv a 2016. 02.22-én megtartott bizottsági ülésről

Települési értékek

• Zöldágjárás Monostorapátiban

A természet tavaszi megújulásának és Krisztus feltámadásának jegyében Monostorapátiban felelevenítik, s erősítik a korábban elhagyott zöldágjárás hagyományát. A helyi általános iskola néptáncos gyermekei Németh Eszter segítségével ismét felélesztették a húsvét vasárnaphoz és más tavaszi vasárnapokhoz (legfőképp Pünkösdhöz) kapcsolódó énekes, kapuzós játékot, a zöldágjárást. A tavaszt, a természet megújulását jelképező eseményen lányok és fiúk egyaránt részt vesznek.
Régen ez egy remek alkalom volt arra, hogy a fiatal lányok megmutathassák magukat illetve hallassák énekhangjukat a falu minden tagja előtt. A kapukat általában a legidősebb leányok kiváltsága volt tartani, ki is kellett ezt érdemelniük. Manapság az apáti gyerekek a falu határából indulnak végig a főutcán, és kisebb utcákban is hírül viszik a falu népének, a kíváncsiskodó helybelieknek, a menetet kísérő szülőknek, hogy az örök körforgás idén sem marad el. Kaput tartva, azon átbújva, énekelve érnek el a templomig, ahol rövid, környékbeli párválasztó játékokból összeállított tánc-, illetve játékfűzést láthatunk. Ezt a zöld ágak oltár elé vitele követi, ahol az atya megáldja a virágzó ágakat, melyek nemcsak egy néphagyomány eszközei, hanem az új élet, a feltámadás szimbólumai is. A zöldágjárás szép példája, hogy hogyan kapcsolódhat össze a világi és az egyházi szál a népszokásainkban.

• Szüreti felvonulás Monostorapátiban

Monostorapáti területén írásos dokumentumokkal bizonyítotton már több száz évvel ezelőtt is termesztettek szőlőt és készítették a máig kedvelt nedűt, a bort. Nem csoda, hogy a településen úgy, mint a térségben több helyen is eme értékes ital és gyümölcs köré különböző társas eseményeket szereztek. A mezőgazdasággal foglalkozó, mezőgazdasági munkákat végző lakosok körében gyakoriak voltak a betakarítási munkálatok végén tartott zenés táncos mulatságok is.
A szüreti munkák lezárása végén került sor a szüreti felvonulásra. A felvonulás kisebb megszakításokkal, modern technika felhasználásával a mai napig fennmaradt. A falusiak által őrzött, közkedvelt esemény alatt s felvonulók végig járják a települést és sok utcában a nézőközönségnek tánccal, énekszóval kedveskednek.
A felvonuláson régebben lovas kocsikkal és gyalogmenettel, ma már traktorokkal, platós autókkal közlekedve vesznek részt. A menet elején mindig a szüreti harangot viszik a fiatalok, utánuk a legdíszesebb hintóban, lovas szekéren ül a bíró és a bíróné. Régen a bíró és a bíróné volt a falu előkelősége. Az ő kiváltságuk volt megnyitni a szüreti felvonulást. A sort a kisbíró követi. A településen az 1970-80-as évekig kisbíró dobolt ki. Utcáról utcára járta a falut és dobbal hívta fel az emberek figyelmét a fontos közlendőkre, ezért a szüreti felvonulás alkalmával vagy ő, vagy más által a falu lakóiról megírt humoros rigmusokat tett közzé. Ma már csak szőlővel, borral kapcsolatos rigmusokat olvas fel. Őt követi a szüreti menyasszony és a vőlegény kocsija, valamint a falu civil szervezetei, az iskolás gyerekek, az énekkar és a gyalogos, maskarába felöltözött bolondozni vágyó fiatalok. A szüreti mulatságot korábban és ma is a szüreti bál zárja.

• Almád emlékoszlop

Az obeliszk 2005. május 16-án, Pünkösdhétfőn került felavatásra a mai Monostorapáti közigazgatási területén egykor létező Almád település mellett álló Benedek-rendi monostor rommezején.
Felállítását a történelmi emlékhelyek felkarolását céljaként kitűző „Elpusztult és Pusztuló Falvakért Egyesület” szorgalmazta.
A 2003-ban alakult egyesület segítette emlékoszlopok, emléktáblák elhelyezését, ezzel segítve azt, hogy az elpusztult magyar települések neve ne tűnjön el a feledés homályában. Az első ilyen emlékoszlop avatására nálunk került sor.
2005. óta minden év Pünkösdhétfőjén az önkormányzat és a helyi egyházközség által szervezett megemlékezés keretében itt rójuk le tiszteletünket a településen egykor élt elődeink előtt.

• „Nyírmeggy” dűlőút

Az út a monostorapáti szőlőhegy oldal fennsíkján húzódik északkelet-délnyugati irányban az erdő szélétől egészen a Kaszás-domb alján lévő útelágazóig kb. 1,5 km-es hosszúságban. Az egykori út elején az un. Piros-kereszt, a végén az un. Ügyvéd-kereszt (valószínűleg a Kaszás-pince egykori tulajdonosáról, dr Kaszás Sándorról kapta a nevét, ahogy a domb is.) áll. Az út két partján jelenleg is a művelt szőlőbirtokok találhatóak. Tulajdonképpen az Elő-hegyet köti össze az Öregheggyel. A község legrégebbi ismert „utcaneve”, amely bizonyítottan már 1328 előtt használatban volt. Fennmaradt oklevelekből tudjuk, hogy még 1328 előtt egy bizonyos Mátyás apátsági jobbágy saját lelke üdvösségéért a monostorra hagyományozta nyír meggyi (korabeli írásmóddal: Nyrmeg) szőlőjét. 1328-ban bukkan fel ismét a név, amikor is a Pál apát átengedi az említett szőlőt művelésre Kelemen fia János jobbágynak. A következő említés egy peres ügy kapcsán 1340-ből való.

Szöveg és képek: Gulyás Erzsébet

• Calligaro-kutak

Már többen és többször találkozunk a Tapolcai-medencében és a Balaton-felvidéken olyan kutakkal, amelyek egy-egy oldalán egy-egy motívum szerepel. A liba, a korsó és a váza virággal. A kút egyik oldalán a –Kalligáró A. cementgyára Tapolca- felirat található.
Angelo Calligaro 1862-ben született Ausztria egyik tartományában, Dél-Tirolban, az olasz kisvárosban, Cavarso Miovoban. Kőfaragólegényként vándorútra kelt, hogy tudását gyarapítsa, tapasztalatokat szerezzen és szerencsét próbáljon. Hazánkba jött, először Nagykanizsán töltött tizenhárom évet, majd önállósította magát és választott városában, Tapolcán cement és műkőgyárat alapított 1907-ben. Ez az üzem a város régi temetőjének vasútállomás felőli nyugati végében állott és működött.
Nevét eleinte az eredeti írásmód szerint C-vel (Calligaro) majd később magyarosabb formában, K-val írta (Kalligáró). A magyar nyelvet még élete alkonyán is nagy akcentussal beszélő olasz úr közéleti személyiség, népszerű embere volt az akkori Tapolcának, hosszú időn át tagja az Ipartelepülésnek. Egyébként nem ő volt az egyetlen olasz a városban akkortájt. A tapolcai régi temetőben nyugszik. Leszármazottairól nem tud az utókor.

• Novák Béla esperes síremléke

A monostorapáti temetőben található a 484. hrsz. alatt. Keletkezés időpontja: 1950. Novák Béla a település volt esperes plébánosának sírhelye. A sír meglehetősen egyedi. Előtérben a fájdalmas Szűzanya, míg háttérben a kereszten egy Krisztus fej található, jobb és baloldalon pedig a két tábla. A síremlék közadakozásból épült Fábos Pál plébános működése alatt.
Állíttatták: Szerető hívei és testvérei
Novák Béla: 1899-1949
Novák Béla 1933-1949-ig volt Monostorapátiban esperes.

• Mikler Jenő plébános sírja

Mikler Jenő:
1933-ban Csehimindszenten született.
1958. június 15-én szentelték pappá.
1967-től Monostorapáti plébánosa.
1971-től kerületi esperes.
Ittléte alatt a templomtető felújítása, a plébánia épületének állagmegóvása történt. 1979. szeptember 9-én halt meg Monostorapátiban, síremléke a monostorapáti temetőben található, amelyet testvére, Mikler Margit állíttatott.

• Scheller kripta

Monostorapáti temetőben található, itt nyugszanak a Scheller család tagjai:
Scheller Károly: 51 évesen 1911 augusztus 20-án meghalt
Scheller József: 1824-1897
Felesége: Frém Klára 1830-1897
Rifler Rozália: 1789-1849
Ifj. Scheller József: 1855-1890
Ifj, Scheller József: 1899-1918
Scheller Zsigmond: 1867-1936
A síremléket 1921 körül készíttette a család. A 484. hrsz. alatt található. A gránit alapanyagú obeliszk a keszthelyi Virág S. munkája. Az 1800-as évektől temették ide a család elhunyt hozzátartozóit. A temető területet a Scheller család adományozta az egyházközségnek.

• Tóth Ferenc honvéd őrmester emlékoszlopa

2015-ben állított síremlék a falu egykori temetőjének területén egy bombatámadásban elhunyt székelyhídi fiatalember, Tóth Ferenc sírhelyének megjelölése céljából.

Tóth Ferenc (1919-1945) székelyhídi születésű, a Szent László hadosztály őrmestere rádiós katonaként állomásozott a faluban, és a Győri családnál lakott. Egy éjszakai bombatámadás során találat érte a házat. A bomba éppen arra a szobára esett, ahol ő aludt. Testének darabjai széles körben szóródtak szét. Maradványait a falu lakói egy lepedőbe gyűjtötték össze, így tudták a koporsóba tenni, hogy tisztességgel eltemethessék.

Emlékét a falu, különösen a Győri család tagjai – ma élő leszármazottaik: Győri Kálmán és Merse Józsefné szül. Győri Margit – évtizedekig kegyelettel őrizték.

Ez indította arra Hangodi László történészt 2015-ben, hogy az elpusztult fakereszt helyére egy időtállóbb emlékjelet állíttasson, mindezt a saját költségén. A sírhelyet Győri Kálmán lokalizálta. Az emlékművet Gelencsér Ferenc, azóta elhunyt diszeli kőfaragó készítette el, szintén ingyen.
A bazaltoszlopot Sötét Ferenc helyi vállalkozó ugyancsak felajánlásból, a többi szükséges építőanyagot pedig Kóczián Tibor kedvezményes áron szállította a helyszínre.

Tóth Ferenc ma élő leszármazottait Gulyás Erzsébet helyi lakos kutatta fel. Felvette a kapcsolatot a székelyhídi polgármesteri hivatallal, akik Nagy Mária helytörténészhez irányították őt. Az ő segítségével találta meg Tóth Ferenc testvérének unokáját, a Székelyhídon élő Kokes Józsefet, aki feleségével és a székelyhídi polgármesteri hivatal küldöttségével együtt vett részt az emlékműavatáson.

Bár van már a falunak háborús emlékműve, azért került be mégis ez az emlékjel a települési értéktárba, mert a háborúk szülőföldjüktől, családjuktól távol elhunyt áldozatai emlékének megőrzését szimbolizálja.

Kép és szöveg: Gulyás Erzsébet

• Fekete Jánosné, született Somogyi Mária sírja

Fekete Jánosné született Somogyi Mária (1922-1945) a II. világháború egy olyan ártatlan áldozata, akinek eredeti sírköve a monostorapáti temetőben még napjainkban is megtalálható.

1945. március 25-én hunyt el, életének 22. évében. A hegyre vezető gyalogúton, a Haraszt fölött bombaszilánk sebesítette meg halálosan.

Részlet egy családtag visszaemlékezéséből:

„Három éves házasok, és három hónapos terhes volt, amikor egy bomba csapódott mellé a falu felett futó gyalogúton. Épp a hegyre menekített valami ételeket a fején hordott zománcos vájlingban. A bombaszilánkok szérfröccsenése okozta a halálát. Házilag készített deszka koporsóba temették nagyon sekély sírba, mivel a temetése napján is légitámadás érte a falu környékét. Ezt a dédi után tudom, ő sokszor elmesélte.” (2022. május 30.)

Részlet egy kortárs visszaemlékezéséből:

„A hegyre ment a gyalogúton, ami a Harasztnak ment föl a hegyre az erdőn keresztül, a fenyvesben. Ahogyan beért az erdőbe, ott érte a bombatalálat. Nem a bomba esett rá, hanem a szilánkoktól halt meg. Azt is beszélték a faluban, hogy állapotos volt.” (2022. május 30.)

Bejegyzés a r.k. egyházi halotti anyakönyvben:

A haláleset ideje: 1945. március 25. Somogyi Mária, Fekete János róm. kat. földmíves felesége. Monostorapáti, nő, róm. kat. 21 éves Repülőről ledobott bomba szilánkja megölte. Szentségekben nem részesült. Temetése: Monostorapáti, 1945. március 26. Temette: Novák Béla plébánoshelyettes

Az adatgyűjtés során különösen megrázó volt, hogy Novák Béla a fiatalasszony bejegyzésének megjegyzés rovatába a következőket írta:

„Március 27-én d.e. 11 órakor az orosz hadsereg katonái bevonultak Monostorapátiba.”

Bár van már a falunak háborús emlékműve, azért került be ez a sírjel mégis a települési értéktárba, hogy mementóul szolgáljon az utánunk következő nemzedékeknek arra emlékeztetve őket, hogy mennyi ártatlan fiatal áldozatot követel egy háború.
Külön hangsúlyt érdemel, hogy ez nem egy utólag állított emlék, hanem az eredeti, a szülők által állíttatott, majd a rokonság által évtizedeken át megőrzött és gondozott sírjel.

• „56-os emlékmű

Monostorapáti, Petőfi u. 123. szám alatt található, az Önkormányzat parkjában. Gépi fűrészelés nyomait viselő gránittömbből alakította ki a művész a kompozíciót. A csiszolt felszínen az 56-os zászló mintájára Magyarország térképének közepe lyukas.
Készítette: Raffay Béla szobrászművész Salföld, 2008.
A gránittömb Siklósról érkezett.

• Szuper Irma kopjafája

2015. május 25-én Dénes Gyuláné, született Szuper Irma tanító nő születésének 100. évfordulójának alkalmából ünnepélyes keretek között került sor a kopjafaavatásra. A kopjafa a falumúzeum előtt áll. Az ünnepélyes avatáson megjelent Dénes Imre, Dénes Gyuláné fia és családja.

• Gyuricza-kereszt

A kereszt a Nyírmeggy monostorapáti felőli végén – ha úgy tetszik, az elején – áll. Ebben a kereszteződésben végződik az Előhegy, és kezdődik a Nyírmeggy.
Nevét a mellette található pince tulajdonosának vezetéknevéről kapta.

Valamikor a klasszikus dunántúli nyitott kereszt volt, rajta festett pléh Krisztussal, a tetején díszes, félkör alakú bádoggal keretezve a vízszintes keresztszár egyik végétől a másikig, mint ahogy a szőlőhegy másik két keresztje, a Kaszás- és a Kajdi-kereszt is erre a mintára készült . Sajnos, a kereszt felújítás előtti formájáról kép nem maradt fenn.

Az első, 1983-as felújítások során mindhárom hegyi kereszt helyére gyakorlatilag újat állítottak. Az új keresztek megjelenési formája a régitől teljesen eltérő; összképében rombusz alakot formáz. A korpusz befogadói fedettek, maga a korpusz pedig öntött szobor. A régi „rogyadűtt” , a felismerhetetlenségig megrozsdásodott pléh Krisztust hordozó, avíttnak tartott keresztek lecserélését a falu lakossága tetszéssel fogadta.Ezeket a kereszteket elkészültük után Angyal Vendel plébános áldotta meg.
A következő felújítás 2017-ben, az önkormányzat kezdeményezésére és kivitelezésében történt, a stílus és a forma változatlanul hagyása mellett. Az új kereszteket – köztük a Gyuricza-keresztet is – Szent Donát ünnepéhez kapcsolódva, 2017. augusztus 6-án számos helyi lakos jelenlétében áldotta meg Illés Sándor plébános.

• Kajdi-kereszt

A monostorapáti Öreghegyen, a Kaszás-domb tetején lévő útelágazásban, az 1400-as helyrajzi szám mellett található. Anyaga fa. Az időjárásnak ellenálló anyagból készült dombormű korpuszon kívül más emberábrázolás, valamint egyéb díszítőelem nincs a kereszten, sem mellette.
A kereszttel szemben állva a jobbra vezető út a Fekete-hegybe, illetve Szentbékkállára vezet. Az út mentén találjuk az Öreghegy egykor jelentős ivóvíz-forrását, a Marton-kutat, amely nevét a mellette lévő telek egykori tulajdonosáról kapta.
1944-ben Kajdi Imréék újíttatták fel a feszületet, amelynek megjelenése az akkori kor klasszikus útszéli fakeresztjeinek megfelelő volt. (A képet lásd a Kaszás-keresztnél.) Ezt követően 1983-ban a régi, elkorhadt kereszt helyére az egyházközség kezdeményezésére újat állítottak, ezt már az eredetitől eltérő stílusban. Angyal Vendel plébános áldotta meg a szőlőhegy régi-új emlékjelét.
Legutóbbi felújítását az önkormányzat végezte el 2017-ben és még abban az évben Szent Donát ünnepén Illés Sándor plébános áldotta meg a feszületet.
A keresztet és környékét jelenleg Simon László és családja gondozza.

• Kaszás-kereszt

Az Öreg-hegyen található Kaszás-domb alján, a Nyírmeggy végén áll. Anyaga fa, dombormű korpusszal. A szokásos módon útelágazásban: balra, a dombra felvezető úton a Kajdi-keresztnél jobbra fordulva a Marton-kúthoz, majd a Fekete-hegybe, az „Ördög gátjához” (másik nevén: Keleményes-kő) juthatunk el. Ha egyenesen folyatjuk tovább utunkat, rövidesen Szentbékkállára érünk.
A domb és a tövében álló pince, valamint a kereszt XX. századi elnevezését a pince egykori tulajdonosáról, Dr. Kaszás Károly tapolcai ügyvédről kapta. A pince sokáig az Egervölgye MgTsz présházaként működött, jelenleg magántulajdonban van.
A kereszt eredetileg a Dunántúlon jellemző nyitott fakereszt volt rajta festett pléh Krisztussal. A kereszt vízszintes szárának végeit díszes, félkör alakú bádoglemez kötötte össze. (Lásd a mellékelt képet.) Az 1970-es évek végére a bádog megrozsdásodott, a pléh Krisztust már csak a sziluettjéről lehetett felismerni, mert festése szinte teljesen lekopott.
A község lakóiban felmerült az igény a hegyi keresztek rendbetételére. Mivel az egykori fakereszt már nagyon rossz állapotban volt, új készítésű feszület került a helyére 1983-ban, amelyet a község akkori plébánosa, Angyal Vendel áldott meg.
2017-ben az Önkormányzat felújíttatta a hegyi feszületeket. Megáldásukat 2017 augusztusában, Szent Donát ünnepéhez kapcsolódva végezte el Illés Sándor helyi plébános.
A keresztet és környezetét jelenleg Takács Ágota és Rózsa Tibor gondozza.

• A Bati-kanyar keresztje

A kereszt a Kapolcsra (ÉK – Rákóczi utca), Taliándörögdre (ÉNY – Dörögdi utca, régi nem hivatalos nevén >>Homoki út<< ) egykor Hegyesdre (NY – Paptagi út) valamint a Monostorapátiba (DNY – Rákóczi utca) vezető utak kereszteződésénél áll.
A kereszt Kugler Mihály (Michael Kugler 1796-1850) keszthelyi kőfaragó műhelyében készült, a megbízás megnevezése: „Bejárati út kereszt Monostorapáti”. Bár a Kugler-életrajzot feldolgozó iratokban a hozzáfűzött megjegyzés: (corpus, Mária), a kereszten Mária-ábrázolás jelenleg nem látható. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy eredetileg Mária-szobor is tartozott a feszülethez. (Kugler-életrajzok – Forrás: Internet, Keszthelyi életrajzi lexikon)
A készítés, illetve a felállítás pontos dátumát nem ismerjük, az ezt feltárni kívánó kutatás jelenleg is folyamatban van. Mivel a mester 1850 decemberében hunyt el, és a keresztet az ő neve fémjelzi, feltételezhető, hogy az állítás legkésőbb 1850-ben megtörtént.
Anyaga homokkő.
A műtárgy egyetlen emberalakja a felfeszített Krisztus. A korpusz felett függőlegesen elhelyezkedő, két csúcsban végződő zászló, már alig kivehető, függőlegesen elhelyezett IN-RI felirattal.
A kereszt alépítményének felső részén lefelé nyúló félkörben sugarak láthatók, alatta pedig a már erősen megkopott, szabad szemmel olvashatatlan felirat.
Történelmi háttér
A kereszt állításának idején az Újfalu település gyakorlatilag még nem létezett. A XX. század első felében is még néhány ház állt csupán az egykor a veszprémi püspökség birtokolta területen, amelyet 1922-ben parcelláztak fel.
Az útkereszteződés, ahol a műtárgy áll, egykor a Hegyesdre vezető Paptagi út (bal oldalán a Mestertag, a tanító számára, jobb oldalán a Paptag a pap számára kijelölt művelhető terület), az erdőn át Taliándörögdre vezető Homoki út – jelenlegi nevén Dörögdi utca – és a Monostorapáti ófalu (délnyugatra) valamint Kapolcs irányába (északkeletre) vezető jelenleg a 77. számú főút nyomvonala, ezen a részen Rákóczi út.
Az 1990-es évek végén a keresztet fehérre meszelték és virágokkal ültették körbe, azóta a keresztet és környezetét Stróh Ferencné és családja gondozza. Előtte a homokkő természetes színében, minden egyéb díszítés nélkül állt.
Hátterében a hegyesdi várhegy látható, emiatt sokan szívesen fényképezik.
Nem egy egyszerű útkereszteződésben, hanem falunk egyik ikonikus helyén, a Bati-kanyarban, az egykori Bati-házzal szemben, a Rákóczi utca és a Paptagi út határolta sarokban áll
A Bati-kanyar nevét a hosszú időn keresztül a Rákóczi u. 1. szám alatt lakó Bati-családról (Bati Lajos egykori uradalmi intéző (1902-1993) Török Ilona (1908-1990), illetve az általuk lakott ház (Bati-ház) után kapta. Rendkívül éles kanyar lévén leginkább az itt történt számos balesettel írta be nevét településünk történetébe.
Szöveg és képek: Gulyás Erzsébet

• Monostorapáti öreghegyi kereszt

1400-as helyrajzi szám mellett található, a monostorapáti öreghegyen. 1944-ben Kajdi Imréék által felújítva, majd 1983-ban ismét renoválták és újraszentelték. A keresztet az önkormányzat 2017-ben felújította és Illés Sándor plébános megáldotta Szent Donát ünnepén.

• Alsó iskola (Iskola u. 1.)
  

Monostorapátiban már az 1700-as évek közepén működött 1 tantermes iskola. 1892-ben a falu kezdeményezésére épült a jelenlegi alsó iskola 2 tanteremmel. 1956-ban került sor az átépítésére, így 4 tantermesre bővült, kiegészítve igazgatói és tanári szobával, szertárral. A fűtést évekig cserépkályhákkal biztosították. 1989-ben került sor a fűtés korszerűsítésére, mely során vegyestüzelésű központi fűtés került kialakításra. 2021-ben sikeres pályázatnak köszönhetően nyílászárók cseréje és a belső burkolatok megújulása tette otthonosabbá az épületet, 50-60 alsó tagozatos kisdiáknak biztosítva kellemes környezetet a tanuláshoz. A felújítások során igyekeztek megőrizni az épület régies jellegét, például a bejárati ajtó érdekes kialakítású, íves formáját. Az ajtó felett az építés ideje, mellette az iskola egykori névadójának (Arany János) táblája látható.

(Szöveg és kép: Somogyi Istvánné Stiglicz Judit igazgatóhelyettes)

Felső iskola (Zrínyi u. 1.)

1970. január 31-én avatták fel a felső iskola épületét, amelyben 4 tanterem, úttörőszoba, igazgatói, nevelői iroda, szertár, zsibongó és a mosdók kaptak helyet. 2005-ben lehetőség nyílt a régi nyílászárók cseréjére és az informatika szaktanterem kialakítására, mely azóta is fontos szerepet tölt be az intézményben, gépparkja folyamatosan megújul, így a tanulók megfelelő informatikai tudással rendelkezhetnek. 2008-ban az intézményi összevonások miatt szükségessé vált a férőhelybővítés, melyet tetőtér beépítéssel oldottak meg. Így a már meglévő helyiségek 2 tanteremmel, kislétszámú vagy egyéni foglalkoztatásra helyet biztosító csoportszobával, szertárral és mosdóhelyiséggel bővültek. A modern, megújult iskola 5 település felső tagozatos tanulóit fogadja a Művészetek Völgyéből

(Szöveg és kép: Somogyi Istvánné Stiglicz Judit igazgatóhelyettes)

• Emléktábla/ Iskola u. Arany János Általános Iskola falán

  (Művészetek Völgye Általános Iskola Telephelye – régebben Arany János Általános Iskola -Monostorapáti, Iskola u. 1. ) falán, a bejárat mellett található.
  

Felirata:
Arany János 1817-1882.
„Legnagyobb cél pedig itt e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben”
Anyaga: fehér márvány. 1992-ben, az iskola alapításának 100. évfordulóján került felhelyezésre.
(Kép: Somogyi Istvánné Stiglicz Judit igazgatóhelyettes)

• A Bakonyerdő Zrt. Monostorapáti Erdészetének irodája

A parasztbarokk stílusú épületet az 1760-as években Felner Jakab tervei alapján Padányi Bíró Márton építtette. Az épületen több stílusjegyet is felfedezhetünk: színes homlokzat, kör és ovális ablakok, vakolatsávozás, vakolatból kialakított pilaszterek. Az épület „L”-alakban épült, utcafronton, alápincézve. Az udvari fronton a valamikori istálló helyén vadászterem található, benne az eredeti fagerendákkal. Az épületben 1882-től folyik üzemterv szerinti erőgazdálkodás. Jelenleg a Balatonfüredi erdészet látja el az erdészeti központi szerepet, az épületben erdőgondnokság működik.

• Húsvéti locsolkodás hagyománya Monostorapátiban

A településen a régebbi időkben a víz a megújulás és a megtisztulás jelképe volt. Ez az alapja a húsvéti locsolkodásnak. Húsvét hétfőn már az Istentisztelet után a legények faluszerte járták a lányos házakat. A lányokat kivitték az udvarra és ott egy-egy rövid versike után rendszerint egy vödör vízzel meglocsolták őket. Igen nagy szégyennek számított, ha egy lány kimaradt a locsolásból. A meglocsolt lányok a fiúkat egy hímes tojással és a gomblyukba tűzött virággal jutalmazták meg. Ebben az időben a lányok nagy örömmel látták a háznál kiszemeltjüket, mivel ez a hagyomány nagyban meghatározta a párválasztást. Annak a fiúnak, akinek az adott lány tetszetős volt és elment meglocsolni, nagy esélye volt arra, hogy az udvarlás eredményes lesz, és a lány őt választja. Falunkban a locsolkodás hagyománya a fiatalabb fiúkra hárul, akik kölnivel járják a lányos házakat. A lányok rendszerint egy-egy hímes vagy csoki tojással, és süteménnyel jutalmazzák az őket köszöntő fiatalokat. Ámbár az idősebb férfiak sem maradhatnak ki a jóból. A Monostorapáti Énekkar férfi tagjai rendszeresen, 1998-óta járják az énekkaros hölgyek, illetve lányok házait. Régebben lovas kocsival járták a falut és minden házhoz énekszóval érkeztek, a házaknál minden férfi egyesével, kis locsoló versel köszöntötte az adott hölgyet.

• A Monostorapáti „asszonyfarsang”

Az asszonyfarsang évszázadok óta élő hagyomány községünkben. Lényege röviden, hogy a húshagyókedd előtti hétfő délután az asszonyok felmennek egy előre megbeszélt helyszínre, amely nem más, mint valamelyikük családjának a szőlőbirtokán levő pince. Ételeket, süteményt visznek, bor van a helyszínen, és ott vidám beszélgetés, nótázás mellett késő éjszakáig eltöltik az időt, gyakran táncra is perdülnek. Erről az eseményről a férfiak szigorúan ki vannak tiltva.

• A monostorapáti Nepomuki Szent János nevére benedikált római katolikus templom

A monostorapáti r.k. plébániatemplom a környék legnagyobb, a község egyetlen temploma. 1752 és 1759 között építtette Padányi Bíró Márton veszprémi püspök, aki abban a korban több templomot is emeltetett az egyházmegye területén. A faluban máig élő, egyébként tényeken nyugvó anekdota, hogy a püspök a tervet Tapolcán szerette volna megvalósítani, de a tapolcaiak nem adtak fundust (a telek és az építkezéshez szükséges terhek összessége), az apátiak viszont igen, Tornya a templomnál csaknem 100 évvel később, az 1850-es években épült; a saválló acélszerkezettel együtt 40 méter magas. A saválló kereszt 1990. október 16-án került a toronysisakra. Az eredeti vaskereszt a veszprémi várban a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben tekinthető meg.
A főbejárat fölötti párkány alatt helyezkedik el az építtető püspök címere, amely formájában is a barokk építészet és művészet díszeit tükrözi.

• Az egykori almádi bencés apátság maradványai

XII. században épült, az első magánalapítású monostorok egyike, Szűz Mária és a Mindenszentek tiszteletére benedikálva. Alapítója az Atyusz nemzetség. Az egykori Almád falu (később mezőváros) határában épült. Fennállása alatt egy ideig hiteles helyként működött, a térség életében jelentős szerepet játszott. A XVI. század folyamán szerzetesei elhagyták, az épületpusztulásnak indult. A falak kőanyagának egy részét a vázsonyi vár megerősítéséhez használták fel. A kváderek egy részét a jelenleg is álló római katolikus templom lábazatába építették be. Ugyanitt található a monostor szenteltvíztartója is.

• Bölcsőcske

A bölcsőcskét a monostorapáti katolikus templom 12. plébánosa, Fábos Pál (1949-1955) „hozta be” Monostorapátiba, amely azóta részese lett a település életének, hagyománnyá vált.
Az egyházi énekes játék nevét onnan kapta, hogy a kis Jézust egy bölcsőben, szalmaágyon fekve hordozzák végig a falun.
Monostorapátin 1949-ben indultak el az első csoportok és vitték Jézus születésének örömhírét házról házra. Kezdetben az akkori fiatalok öltöztek be, s járták végig a települést, minden házba bekopogva és bebocsátást kérve. A későbbi időkben már felnőtt csoportok is bekapcsolódtak és külön csapatokban járták a falu utcáit. Ma már óvodás, általános- és középiskolás valamint főiskolás fiatalok a szereplői a játéknak. A Bölcsőcske betanítása már az óvodában elkezdődik és az általános iskolában folytatódik. December 24-e délutánján indulnak el a csoportok, akik előre felosztják egymás között ki melyik utcába fog menni. Régen csak késő délután indultak és az éjféli misére fejezték be a Bölcsőcskét. Pár éve a legkisebb csoportokat a felnőtt is kíséri. Bölcsőcskés csoportok útközben énekelnek, igy jelzik érkezésüket egy-egy házhoz. Eredetileg hatan alkottak egy csoportot (Mária, József, két angyal, két pásztor). A bölcsőcske-játékban a Mária mindig fehér ruhában, kék fátyolban és arany glóriában van. Az angyaloknak világos színű ruhából készül az öltözékük, ezüst fejdíszük van és csengőt visznek magukkal. A Józsefnek bekecse, piros átalvetője, nagy botja, szakálla és kucsmája van. A pásztoroknak szintén van bekecsük, kucsmájuk, szakálluk és láncos botjuk. Miután végeztek az énekléssel, sok helyen megvendégelik őket. A kicsik kapnak csokit, narancsot stb. a pénzadományokat mindig a templom javára gyűjtik a fiatalok, s ez minden évben nagy segítséget jelent az egyházközségnek. Egy angyal a végén egy jókívánságokkal teleírt kártyát is átadnak a ház lakóinak.

• Emlékmű a római katolikus templom előtt

Közös összefogással az I-II. világháború áldozatainak emlékére 1989-ben emlékműavatásra került sor. A turulmadarat Matos Sándor szobrászművész készítette. Minden évben május utolsó vasárnapján a Hősök Napján helyi szervezetek, hozzátartozók elhelyezik a megemlékezés virágait az emlékműnél. Az emlékműavatásra 1989. május 29-én került sor.

Hősi halottjaink 1914-1918

Balázs János                                                            Nagy Lajos

Belics Sándor                                                          Nagy Sándor

Bertalan János                                                         Pergel József

Bodó Máté                                                              id. Pintér József

Bognár István                                                          ifj. Pintér József

Fritz János                                                               Ravasz István

Für József                                                                Renner József

Geipl Antal                                                              Szabó Ferenc

Győri Ferenc                                                           Szabó Imre

Győri István                                                            Szabó Károly

Horváth Ferenc                                                       Szabó P. József

Horváth István                                                        Szakonyi Ferenc

Horváth Károly                                                       Szivler József

Iffsits József                                                            Szuper Imre

Kajdi József                                                            Takács István

Kiss Imre                                                                 Török A. András

Komló Károly                                                         Török Cs. Ferenc

Kövesi Károly                                                         Török F. Lajos

Majos Dávid                                                            Török K. Imre

Máté József                                                             Török L. Károly

Merse Károly                                                          Török N. Ambrus

Muzsi Ferenc                                                          Ughy Imre

Nagy Antal                                                              Vajai Gyula

Nagy Ferenc                                                            Varga Ferenc

Nagy József                                                             Varga Gyula

 

Hősi halottjaink 1939-1945

Asbolt István                                                                  Mersics István

Barna László                                                                  Muzsi János

Barna Mórné                                                                  Novák Károly

Bati József                                                                      Pusztai Ferenc

Bokor Lajos                                                                    Rengert János

Czimondor Lajos                                                            Sári Ferenc

Csordás Gábor                                                                Sumacher János

Dálnoki István                                                                Löffler Árpád

Erdődy Zoltán                                                                Stiglicz József

Fekete Imre                                                                    Sulcz Jenő

Fekete Jánosné                                                               Szabó József

Gyarmati József                                                             Szabó Pál

Gyenge István                                                                Szilárd Pál

Gyenge József                                                                Szőrös István

Gyenge Károly                                                               Szőrös József

Győri Jenő                                                                      Szőrös Lajos

Győri József                                                                   Szőrös Vendel

Heinz Ferenc                                                                  Takács Imre

Hoffner József                                                                Takács Sz. János

Horváth István                                                               Tóth Ferenc

Horváth József                                                               Tóth József

Kajdi István                                                                    Török Cs. Jenő

Kiss Imre                                                                        Török Gy. Imre

Kondor Ferenc                                                               Török Gy. István

Kovács Antal                                                                 Török Gy. János

Kozma József                                                                 Török L Gábor

Máté Gyula                                                                    Töröl S. István

Merse István                                                                   Varga József

Merse János

• A Szentháromság-szobor

A szobor a templomkertben található.
Ahogy a feliratból is látszik, Gyönge Imre és hitvese Kis Julianna állíttatta „A teljes Szentháromság egy Isten dicsőségére és a keresztény lelkek épülésére” 1923-ban. Anyaga homokkő.
A talapzat vésetei oldalanként:

• „A teljes Szentháromság egy Isten dicsőségére és a keresztény lelkek épülésére emeltették Gyönge Imre és hitvese Kis Julianna 1923”
• „Mert hárman vannak kik bizonyosságot tesznek a mennyben. Az Atya az Ige és a Szentlélek és e három egy. 2. Jan. 5 7.”
• „Az igaz Istent, az egyet a Háromságban és a háromságot az egységben jöjjetek imádjuk! Inb. Off. Ss. Trin.”

A munkával Kutasi Imre keszthelyi kőfaragót bízták meg.
Kutasi (eredeti nevén: KUNTSCHING) Imre 1874-ben született Keszthelyen. Hazánkban és külföldön tanulta ki a kőfaragó mesterséget. 1891-ben szabadult fel. 1899-ben alapított kőfaragó műhelyt Keszthelyen. Elnöke volt az Ipartestületnek és Iparos Körnek. Városi képviselőként részt vett a közéletben, igazgatója volt a kereskedelmi bank rt.-nek. Részt vett az I. vh.-ban. Út menti keresztek mellett szobrok, síremlékek, művészi emlékművek épületdíszek is készültek a műhelyében. A Reziből származó kő mellett márvánnyal is dolgozott. Forrás: Keszthelyi Életrajzi Lexikon

Néhány szó a házaspárról, akiknek ezt a műalkotást köszönhetjük:
Gyönge Imre és felesége Kis Julianna a templomtól nem messze, a mostani számozás szerint a Petőfi utca 75. számú házban éltek. Gyönge Imre 1867. október 21-én született Monostorapátiban Gyönge János és Kalányos Trézsi (Terézia) gyermekeként, és itt is hunyt el 1947. február 8-án. Felesége, Kis Julianna szintén Monostorapátin született 1868. december 21-én Kis Mihály és Szabó Rozi (Rozália) gyermekeként , és itt is hunyt el 1945. április 12-én. Mélyen hivő, dolgos, szorgalmas emberek voltak és jómódúak lettek. Nagy birtokuk volt az apáti szőlőhegyen, Berényben. (adatközlő: Giczi Lászlóné Varga Erzsébet 1935- ) Julianna sosem mulasztotta el a vasárnapi szentmisét, és ha vasárnap éppen Berényben tartózkodtak, akkor a szentbékkállai templomba ment el, mert az közelebb volt, mint az apáti. Egy kislányuk született, aki sajnálatos módon 9 hónapos korában elhunyt. Ezután már elkerülte őket a gyermekáldás. Julianna húgának, Erzsébetnek a lánya, Vizeli Magdolna sokat tartózkodott náluk. Ő lett a gondviselőjük, és haláluk után az örökösük is. Juli nénit joggal sorolhatjuk a II. vh. polgári áldozatai közé. 1945 tavaszán egy bombázáskor éppen az istállóba tartott. A pajtából ment kifelé kezében szénával, amit az állatoknak akart adni. A ledobott bomba keltette légnyomás berepítette őt a pajtába. A légnyomás okozta esés következtében valószínűleg belső sérüléseket szenvedett. Utána egyszer még felment a hegyre, de aztán rohamosan rosszabbul lett. A családtagok feltételezése szerint tüdővérzést kapott (erre abból következtettek, hogy vért köhögött fel), és rövid idő elteltével elhalálozott. (Adatközlő: Somogyi Istvánné Török Á. Veronika 1938- ) Az egyházi anyakönyvben a halál okaként szívszélhüdést jelöltek meg. Imre bácsi 80 évesen „aggkori gyengeség” következtében hunyt el.
Hogy mi indította őket arra, hogy ezt a szobrot állíttassák, azt homály fedi. Talán, ahogy idősödtek, úgy érezték, hogy túlélve a Nagy Háborút hálát szeretnének adni a jó Istennek az abban a korban sikeresnek számító életükért, és mivel módjukban állt, ezt találták méltó köszönetnyilvánításnak. Ezt már nem tudhatjuk meg, de ha elsétálunk a szobor mellett, akkor felderenghet előttünk a pár alakja, ahogy hálatelt szívvel nézik a jelet, ami túlélve a XX. század viharait, immár száz éve hirdeti Isten dicsőségét.

A Szentháromság-szobrot Monostorapáti Értéktár Bizottsága 2015. november 10-én 5/2015. (XI.10.) É.tár biz. számú határozatával Monostorapáti község települési helyi értékévé nyilvánította.
Felújítását 2023. júliusában Varga Zoltán Zsolt szobrász-kőrestaurátor és kollégái végezték el. A munkálatokat anyagilag Szőrös Mária hagyatékából és annak szülőfaluja iránti szeretete előtt tisztelegve Bánhegyi Magdolna támogatta (1 millió forinttal), finanszírozó a monostorapáti egyházközség volt. A helyreállítás összesen 2,5 millió forintba került.

Fotók: Illés Sándor 2023.

• Emlékoszlop a volt Almád monostorának romjai mellett

Az Elpusztult és Pusztuló Magyar Falvakért Egyesület és annak vezetője Kovacsics József professzor úr kezdeményezésére 2005-ben felavatott emlékmű, obeliszk, mely az egykori apátság területéhez tartozott mára megszűnt falvaknak és az itt élő embereknek állít emléket.

• Hősök könyve

Díszkiadvány, melyet Monostorapáti község a világháborús halottjai emlékére 1997-ben alapított.
A még élő rokonok, hozzátartozók visszaemlékezése alapján kerültek kitöltésre a bejegyzések. A fényképeket is a hozzátartozók adományozták a könyvbe.

• Vén Platánfa

Megtalálható: Monostorapáti, Petőfi utca 22.

1765-ben Mária Terézia királynő ekkor meghalt férje, Lotharingiai Ferenc és a királynő kormányzó társául emelt elsőszülött fia, II. József tiszteletére három platánfát ültetett Monostorapáti lakossága az akkori postakocsi megálló, a mai Platán vendéglő elé. Az egyik fa még ma is él.

• A Simon-kereszt

1943. óta áll a Petőfi utca 105. számú ház előtti téren. Anyaga vörös homokkő, készítője ismeretlen.
A keresztet Simon Dezső kovács (Gógánfa, 1889.04.14. – Monostorapáti, 1951.12.02.) állíttatta.
Simon Dezső – vagy ahogyan Apátin nevezték „a Simon kovács” – Gógánfán látta meg a napvilágot 1889. április 14-én. Szülei Simon Sándor r.k. kovács és Móger Mária voltak. Gógánfán a 145. számú házban laktak.
Az unoka visszaemlékezése szerint Dezső az elemi iskola elvégzése után a kovácsmesterséget tanulta ki, és ebben is dolgozott. Később mozdonyvezetői képesítést szerzett, és a GYSEV-nél helyezkedett el. Itt volt az első világháború kitöréséig, amikor is besorozták. A háborút szerencsésen túlélvén leszerelése után ismét kovácsként kezdett el dolgozni. Először Nyirádon majd Kisapátiban, aztán Monostorapátin.
Első felesége Nagy Erzsébet volt, akivel Káptalanfán kötöttek házasságot 1914. február 14-én. Ebből a házasságból született Nemeshanyban 1914. november 30-án fia, Dezső, akinek személyéhez a kereszt állítása köthető.
Amikor a mester az 1930-as években Monostorapátira költözött, már a második felesége, Szendrei Teréz élt vele. Ebből a kapcsolatból gyermek nem született. Simon Dezső itt élt és dolgozott mint kovácsmester, egészen 1951. december 2-án bekövetkezett haláláig. Sírja a monostorapáti temetőben található.
A mester halála után a felesége Tapolcára költözött, további sorsa ismeretlen.
A kereszt állításának története:
1943-ban vagyunk. Javában tart a II. világháború. Az év legtragikusabb eseménye az 1943. január 12 és 22. között zajló voronyezsi áttörés, amelynek következtében az ott harcoló mintegy 210 ezer fős II. Magyar Hadseregből 1943 január–február között fogságba esett 26 ezer fő, 42 ezer harcban elesett vagy megfagyott, 28 ezer pedig megsebesült. A 26 ezer fogolyból májusra alig 5-6 ezer fő volt életben az elégtelen ellátás és a járványok miatt.
Simon kovács egyetlen gyermeke, ifj. Simon Dezső is a Don-kanyarban teljesített szolgálatot.
Fia, legifjabb Simon Dezső így emlékszik az édesapja által elmondottakra:
„Kassáról a keleti hadműveleti területre (frontra) 1941. május 28-án indultak a magyar csapatok, ő mint harckocsivezető ment. Elmondása szerint 1943. év elején a Donyecki-medencében – a Don környékén – voltak, és hetekig mentek az előre- és visszavonulások. Az ő balesete (tankjának kilövése) 1943. április elején (5-én) történhetett, mert a katonakönyvi beírás szerint is ekkor került vissza hazai területre, ill. a nyíregyházi kórházba. Súlyos sérülést szenvedett, ahogy a légnyomás kivágta a harckocsi toronyajtón, hisz a koponyája elrepedt, vállai és kezei is eltörtek. Hosszú gyógyulás után hazakerült Zalaszántóra.”
A katonaviseltek tudják, hogy egy harckocsi kilövésekor a személyzet életben maradásának esélye nagyon csekély. Az, hogy Simon Dezső – ha súlyos sérülésekkel is – de túlélte ezt, szinte a csodával határos.
A kereszt a kovácsmester hálájának és köszönetének kifejezése.
Nekünk, a község mai lakóinak pedig jel. Jel, amely sokféle gondolatot hordoz, és közvetít; az akkori emberek gondolkodásmódját, történelmünk tragikus mozzanatait, amelyeknek nem szabad feledésbe merülniük. Ezért is van méltó helye a település értékei között.

Fotók: Illés Sándor 2023.

• „Szabadságodért” emlékkő

A Tízparancsolatot tartalmazó követ Bánhegyi István állíttatta 2011-ben, az előző évben elhunyt édesanyja akaratának megfelelően. A katolikus templom kertjében található.
A követ az uzsai Basaltker Kft ajándékozta e nemes cél megvalósításához. Alakítása és vésése Gelencsér Ferenc diszeli kőfaragó munkája. Az alapot Illés Attila monostorapáti lakos ásta ki, Kóczián Tibor vállalkozó pedig 1 m3 betonnal járult hozzá a kivitelezéshez. Megáldására, amelyet Nagy Károly kanonok úr végzett el, 2011. június 12-én, Pünkösd vasárnapján került sor.

Részlet az avatóbeszédből:
„Több mint 2000 évvel ezelőtt kőbe véstek néhány mondatot, ami most is igaz, és 2000 év múlva is igaz lesz. Vállalható hívő embernek és ateistának egyaránt. A Tízparancsolat az egyház alaptörvénye; azt gondolom, hogy a legrégebbi alkotmány – erkölcsi, viselkedési és illemrendszabály. Ha valaki eszerint él, saját hibájából nem hullik szét körülötte a világ; elismert tagia lehet családnak, közösségnek.”

(Forrás: Bánhegyi István közlése. Fotó: Taál István 2011.)

• Gólyafészek

A faluban található egyetlen gólyafészek, ahova a gólyák még ma is minden évben visszajárnak. Eredeti helye a Petőfi utca 85. számú ház kéménye (ha egészen pontosak akarunk lenni, a Petőfi u. 81-83-85. házszámokkal jelölt, egykor háromudvaros ház harmadik, utolsó kéménye) volt. Innen költöztették át a fészket 1990. körül a ház közelében lévő villanyoszlop tetején kimondottan e célra kialakított helyre.
2022-ben öt, 2023-ban pedig rekordszámú, hat fióka kelt ki és nevelkedett fel a fészekben. A Magyar Madártani Egyesület szakemberei figyelemmel kísérik gólyáink életét. 2023-ban kaptuk a hírt, hogy egy, valamikor Monostorapátiban meggyűrűzött gólya Marcaliban lakott fészket.
A gólya védett madár, a több évtizede meglévő fészkelőhelye méltó arra, hogy településünk értékei között szerepeltessük.

Képek: Magyar Madártani Egyesület 2023; Gulyás Erzsébet 2022.