-
A monostorapáti Nepomuki Szent János plébániatemplom
A monostorapáti r.k. plébániatemplom a környék legnagyobb, a község egyetlen temploma. 1752 és 1759 között építtette Padányi Bíró Márton veszprémi püspök, aki abban a korban több templomot is emeltetett az egyházmegye területén. (Nem véletlenül lett a püspök ragadványneve „Az építő”.) A faluban máig élő, egyébként tényeken nyugvó anekdota, hogy a püspök a tervet Tapolcán szerette volna megvalósítani, de a tapolcaiak nem adtak fundust (A telek és az építkezéshez szükséges terhek összessége.), az apátiak viszont igen. Tornya a templomnál csaknem 100 évvel később, az 1850-es években épült; a saválló acélkereszttel együtt 40 méter magas. A saválló kereszt 1990. október 16-án került a toronysisakra. Az eredeti vaskereszt a veszprémi várban a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben (8200 Veszprém, Vár utca 35.) tekinthető meg.
A főbejárat fölötti párkány alatt helyezkedik el az építtető püspök címere, ami formájában is a barokk építészet és művészet díszeit tükrözi.
Az alapzat építésekor az almádi bencés monostor templomának kvádereit használták fel. Ez – amellett, hogy szabad szemmel is látható – a falu szájhagyománya által is megőrződött. A szenteltvíztartók, valamint az északi oldalfalban kiképzett lourdesi barlang építésekor felhasznált néhány kváder ugyancsak a monostorból került ide.
Az épületbe lépve a barokk művészeti irányzat első jellemzőjével találkozunk: a nagy térrel. A templom egyik érdekessége a három oldalon (hátul és oldalt) végigfutó, erős pillérekre támaszkodó karzat.
A szentély falain található szekkókat 1784-ben Bucher Xavér Ferenc készítette, aki azidőtájt a vidék ismert és sokat foglalkoztatott festője volt. Az oltárkép, amely Nepomuki Szent János vértanúságát ábrázolja, szintén Bucher műve. Minden kép és forma egységet képez az oltárképpel. Az oltárkép fölötti oromdíszként sugárkoszorúval övezett címerpajzson a szent kivágott nyelve látható. A két oldalfalon a szent életének eseményeit festette meg; felettük a kulccsal Szent Péter, a karddal Szent Pál. Az oltárkép melletti falon Keresztelő Szent János és Szent János evangélista látható, felettük egy-egy püspök. Valamelyikük Padányi Bíró Márton, nem tudni, melyik. A felső részben a falon angyalok láthatók, grisaille módon festve. Az egész oltárkép körüli rész légies, emelkedett, mintha a dicsőség egy pillanatát örökítené meg, mint egy háromdimenziós pillanatfelvétel. Az oltárok és a szószék aranyozása nagyon vékony, igazi aranylemez. Az összes arany súlya nem több mint egy fél jegygyűrűé. Érdemes megfigyelni a díszes faragásokat, szobrokat is. Ha megnézzük az oldalképeket közelebbről (a királyné gyónása), apró, szálkás, finom ecsettel készült festést látunk (lüszter).
A templomhajó festése 1864-ból való, neobarokk. Nem annyira igényes, mint a szentély. Ezt Gyivis János „képíró” festette. A mennyezeten a legutóbbi felújításig látható tarka mintákat patronos festéstechnikával vitték fel: papírlapokat hajtogattak össze, kivágták cifrára, széthajtogatták, rátették a falra és arra festettek. A lyukakon áthatoló festék képezte a mintát. A templomhajó boltszakaszaiban ovális aranyszínű keretben, felirattal az Újszövetség néhány eseménye volt látható. A rendelkezésre álló anyagi források szűkössége miatt csak a szentély boltozatát lehetett az eredeti állapotnak megfelelően helyreállítani. A templomhajó mennyezetének képeit – egy későbbi restaurálás lehetőségét fenntartva – a képmaradványokról károsítás nélkül eltávolítható fedő festés takarja.
A templombelső helyreállítása során az eredeti színvilág visszaállítására törekedtek. A meleg színárnyalatok és a bőséges díszítés a barokk-kori ember életvidámságának, életszeretetének kifejezésére hivatott.
A templom történetéből három jelentős javítás, illetve felújítás ismert.
Az első a XIX. század második felében, a templomhajó festésekor történt. Ekkor újrafestették a szentélyt is, a belső tér kékes-zöldes árnyalatok uralta színezetet kapott. Az oszlopimitációkat szürkére festették.
A második az 1917. évi. Történt ugyanis – a helyi anekdota szerint – hogy a papszakácsné, mivel a tyúkok tetvesek voltak, ki akarta füstölni a tyúkólat. A tyúkól zsúpfedele lángra kapott, és a tűz viharos gyorsasággal terjedt át a plébániát környező házakra. A felszálló szikrák a templom zsindelytetőjét is felgyújtották, és a tetőszerkezet teljesen leégett. Ekkor a templom egy teljes évig tető nélkül állt. (Adatközlő: Giczi István 1915-1994 helyi lakos)
A tető nélküli egy év során történt beázások nagy kárt okoztak a födémben, amely a múló évtizedek során statikailag is meggyengítette azt.
Az újabb, és minden eddiginél átfogóbb felújítás halaszthatatlanságát Angyal Vendel plébános fogalmazta meg 1981-ben. Ő tervezte el a tetőcserét, és kezdte gyűjteni a felújításhoz szükséges anyagiakat. A tényleges lépések 1982-ben kezdődtek meg. Vendel atya megbetegedése, majd halála után a felújítás nem torpant meg: utódai, Horváth Imre Albin OFB (1987-1989) majd Illés Sándor (1989- ) plébános vezényletével folytatódtak a megkezdett munkálatok.
1990-ben megtörtént a külső fal festése, valamint a tető és a kereszt cseréje. Ezután következett a födém megerősítése, majd a belső festés. A boltozat rossz állapotát jellemzi, hogy 1994-ben egy kb. 70 kg súlyú vakolatdarab a szentély előtti hevederívről leszakadt. Ezután a templomot életveszélyessé nyilvánították, és a szentmiséket a boltövek kellő megerősítéséig a kultúrotthonban tartották.
Ezután következett a belső festés. A restaurátorok mindjárt a munka kezdetén – nem kis meglepetésre – felfedezték az eredeti festést a látható réteg alatt. Ekkor született meg a döntés, hogy a felújításkor az eredeti színvilágát kapja vissza a templombelső. Ahogy fentebb olvasható, a szentély belső falfestését sikerült befejezni, de a templomhajó mennyezeti képeit a rendelkezésre álló anyagi források szűkössége miatt csupán fedőréteggel látták el. Emiatt sajnos nem tekinthető befejezettnek a restauráció, de a templombelső így is gyönyörű.
Ebben, az eleddig mind az elvégzett munkák tekintetében, mind anyagi vonzatában legjelentősebb felújításban a falu lakossága önkéntes munkájával is részt vett.
Szöveg: Gulyás Erzsébet; Képek: Taál István
-
A Szentháromság-szobor
A szobor a templomkertben található.
Ahogy a feliratból is látszik, Gyönge Imre és hitvese Kis Julianna állíttatta „A teljes Szentháromság egy Isten dicsőségére és a keresztény lelkek épülésére” 1923-ban. Anyaga homokkő.
A talapzat vésetei oldalanként:
- „A teljes Szentháromság egy Isten dicsőségére és a keresztény lelkek épülésére emeltették Gyönge Imre és hitvese Kis Julianna 1923”
- „Mert hárman vannak kik bizonyosságot tesznek a mennyben. Az Atya az Ige és a Szentlélek és e három egy. 2. Jan. 5 7.”
- „Az igaz Istent, az egyet a Háromságban és a háromságot az egységben jöjjetek imádjuk! Inb. Off. Ss. Trin.”
A munkával Kutasi Imre keszthelyi kőfaragót bízták meg.
Kutasi (eredeti nevén: KUNTSCHING) Imre 1874-ben született Keszthelyen. Hazánkban és külföldön tanulta ki a kőfaragó mesterséget. 1891-ben szabadult fel. 1899-ben alapított kőfaragó műhelyt Keszthelyen. Elnöke volt az Ipartestületnek és Iparos Körnek. Városi képviselőként részt vett a közéletben, igazgatója volt a kereskedelmi bank rt.-nek. Részt vett az I. vh.-ban. Út menti keresztek mellett szobrok, síremlékek, művészi emlékművek épületdíszek is készültek a műhelyében. A Reziből származó kő mellett márvánnyal is dolgozott. Forrás: Keszthelyi Életrajzi Lexikon
Néhány szó a házaspárról, akiknek ezt a műalkotást köszönhetjük:
Gyönge Imre és felesége Kis Julianna a templomtól nem messze, a mostani számozás szerint a Petőfi utca 75. számú házban éltek. Gyönge Imre 1867. október 21-én született Monostorapátiban Gyönge János és Kalányos Trézsi (Terézia) gyermekeként, és itt is hunyt el 1947. február 8-án. Felesége, Kis Julianna szintén Monostorapátin született 1868. december 21-én Kis Mihály és Szabó Rozi (Rozália) gyermekeként , és itt is hunyt el 1945. április 12-én. Mélyen hivő, dolgos, szorgalmas emberek voltak és jómódúak lettek. Nagy birtokuk volt az apáti szőlőhegyen, Berényben. (adatközlő: Giczi Lászlóné Varga Erzsébet 1935- ) Julianna sosem mulasztotta el a vasárnapi szentmisét, és ha vasárnap éppen Berényben tartózkodtak, akkor a szentbékkállai templomba ment el, mert az közelebb volt, mint az apáti. Egy kislányuk született, aki sajnálatos módon 9 hónapos korában elhunyt. Ezután már elkerülte őket a gyermekáldás. Julianna húgának, Erzsébetnek a lánya, Vizeli Magdolna sokat tartózkodott náluk. Ő lett a gondviselőjük, és haláluk után az örökösük is. Juli nénit joggal sorolhatjuk a II. vh. polgári áldozatai közé. 1945 tavaszán egy bombázáskor éppen az istállóba tartott. A pajtából ment kifelé kezében szénával, amit az állatoknak akart adni. A ledobott bomba keltette légnyomás berepítette őt a pajtába. A légnyomás okozta esés következtében valószínűleg belső sérüléseket szenvedett. Utána egyszer még felment a hegyre, de aztán rohamosan rosszabbul lett. A családtagok feltételezése szerint tüdővérzést kapott (erre abból következtettek, hogy vért köhögött fel), és rövid idő elteltével elhalálozott. (Adatközlő: Somogyi Istvánné Török Á. Veronika 1938- ) Az egyházi anyakönyvben a halál okaként szívszélhüdést jelöltek meg. Imre bácsi 80 évesen „aggkori gyengeség” következtében hunyt el.
Hogy mi indította őket arra, hogy ezt a szobrot állíttassák, azt homály fedi. Talán, ahogy idősödtek, úgy érezték, hogy túlélve a Nagy Háborút hálát szeretnének adni a jó Istennek az abban a korban sikeresnek számító életükért, és mivel módjukban állt, ezt találták méltó köszönetnyilvánításnak. Ezt már nem tudhatjuk meg, de ha elsétálunk a szobor mellett, akkor felderenghet előttünk a pár alakja, ahogy hálatelt szívvel nézik a jelet, ami túlélve a XX. század viharait, immár száz éve hirdeti Isten dicsőségét.
A Szentháromság-szobrot Monostorapáti Értéktár Bizottsága 2015. november 10-én 5/2015. (XI.10.) É.tár biz. számú határozatával Monostorapáti község települési helyi értékévé nyilvánította.
Felújítását 2023. júliusában Varga Zoltán Zsolt szobrász-kőrestaurátor és kollégái végezték el. A munkálatokat anyagilag Szőrös Mária hagyatékából és annak szülőfaluja iránti szeretete előtt tisztelegve Bánhegyi Magdolna támogatta (1 millió forinttal), finanszírozó a monostorapáti egyházközség volt. A helyreállítás összesen 2,5 millió forintba került.
Fotók: Illés Sándor 2023.
-
A világháborúk áldozatainak emlékműve
Helye: Templomkert Monostorapáti, Petőfi u. 69.
Az emlékmű terméskő talapzatra épült, tetejét egy turulmadár díszíti. Két oldalán egy-egy emléktábla található az I. és II. világháborúban elhunytak névsoraival.
Az 1980-as évek végén az egyre érezhetőbb politikai változásoknak köszönhetően lehetőség nyílott arra, hogy – ami addig hosszú időn át tiltva volt – emlékműveket állítsanak az I. és a II. világháború áldozatainak.
Monostorapátin sem volt ilyen emlékjel, az áldozatok hozzátartozói, akiknek gyermeke, férje, apja, testvére idegen földben alussza örök álmát, évtizedeken keresztül nem róhatták le kegyeletüket nyilvánosan sehol.
Imre atya, a község akkori plébánosa a Historia Domusban ezt a megjegyzést tette: „Emlékük egy ideig élő fába szegezve zománctáblán volt a templomkertben. Éretlen gyermekek ledobálták. Újra összegyűjtötte Székely Imre és Takács Károly.”
Az elhunytak névsorát is ők állították össze részben a Historia Domus, részben saját visszaemlékezésük alapján. 2023-ban egy kutatás során érdekes dologra derült fény.
Az első világháború áldozatai között feltüntetett Pergel József neve tűnt fel a kutatónak, e sorok írójának, mivel ilyen családnév a környékünkön nem fordul elő, ismert viszont a Perger családnév. Hamar kiderült, hogy az említett egyént Perger József néven anyakönyvezték születésekor, 1881-ben. Nevét a köznyelvben feltehetően torzítottan, Pergelnek ejtették (lásd: Eckbauer=>’Ekpár’ vagy Holzbauer =>’Hocpál’), és a halotti bizonyítványába is ez a kiejtett forma került be. Pergernek született és Pergelként halt meg –nem ritka a hasonló eset a régi anyakönyvezéseknél – így változhattak akkoriban a családnevek.
További elírás a második világháború áldozatai között a Heinz Ferenc név. A Historia Domusban a név helyesen szerepel: H e i z e r Ferenc, amit a polgári anyakönyvi nyilvántartás is alátámaszt.
A nevek között van még egy, amely furcsának tűnhet egy idevalósi számára: Szilárd Pál. Nos, ő nem egy, a község területén elesett, de más vidékről származó katona volt, mint Tóth Ferenc; ő bizony monostorapáti volt abban az időben, a Harasztban lakott családjával. (Győri Kálmán szül.: 1938. közlése, aki a családot személyesen ismerte.)
Az emlékműállítás kezdeményezője Székely Imre (1925 – 1996), a lelkes lokálpatrióta volt, aki egykor leventeként maga is átélte a második világégés eseményeit. Imre bácsi elképzelését a falu akkori plébánosa Horváth Imre P. Albin OFM (1930-2022) és a tervbe beavatott helyi lakosok is lelkesen támogatták.
A tervezés már 1988-ban elkezdődött. Jelen sorok íróját Imre atya 1988 novemberében a hegyesdi avatóünnepség után kérte fel arra, hogy jövő májusban a monostorapáti emlékmű avatásán adja elő Gyóni Géza „Csak egy éjszakára” c. költeményét.
Az emlékmű megalkotására Matos Sándor (1961-) szobrászművészt kérték meg, aki a felkérést elfogadta.
A tervezett emlékművet mindenképpen egy turulmadár-szoborral kívánták megkoronázni. Az első tervek egy modernebb elképzelést tükröztek, de ezt a változatot a Műemlékvédelmi Felügyelőség nem engedélyezte, így egy klasszikus forma megalkotására került sor végül. A turul modelljéül Kő Pál szobrászművész (1941-2020) kitömött sasmadara szolgált (Forrás: Illés Sándor plébános, Matos Sándor alkotó közlése nyomán).
1989-ben aztán felgyorsultak az események. Sorra érkeztek az emlékműhöz szükséges alapanyagok. A márványtáblákat Gelencsér Ferenc (1950-2019) diszeli kőfaragó adományozta, az áldozatok neveit is ő véste fel. A nevek kifestéséhez szükséges aranyport Novák Károly (1936- 2010k ), Novák Béla (1899-1949) egykori monostorapáti plébános unokaöccse személyesen hozta Németországból. A Historia Domus tanúsága szerint 1988/89 tele szokatlanul enyhe volt. Amint lehetett, elkezdődött a munka.
A turul posztamenséül szolgáló terméskő gúlát Gyenge József (1923-1998) helyi kőműves, Takács Károly (1927-2007), Somogyi István (1928-2012) és Székely Imre – mindannyian régi monostorapáti családok leszármazottai – építették meg. A turulmadár öntési munkálatait Sütő Ferenc bronzöntő végezte el.
Az avatásra 1989. május 28-án, a Hősök Vasárnapján, amely megemlékezést évtizedek után először lehetett megtartani, az akkor még életben lévő veteránok, név szerint: Gyenge József, Molnár István, Pintér Vendel, Rompos Károly, Somogyi István, Sötét Lajos, Székely Imre, Takács Károly, Török K. Imre, Török O. Lajos, valamint a még élő hadiárvák és -özvegyek jelenlétében, nagy tömeg részvételével került sor.
Az avatóünnepség fényét emelte Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes, az egykori monostorapáti kántortanító, Pusztai Ferenc fia avatóbeszédével, valamint Sinkovits Imre színművész nagy átéléssel előadott szavalataival. Az újraszerveződött helyi felnőtt énekkar megható, nyilvánosan évtizedek óta először hallható katonadalokkal csalt könnyeket a jelenlévők szemébe.
Azóta minden év májusának utolsó vasárnapján ünnepélyes keretek között rójuk le kegyeletünket az emlékműnél abban a szellemben, ahogy Imre atya a Historia Domusban megfogalmazta:
„A testvértelenség ölte meg, az emlékező szeretet éltesse őket.”
Szöveg: Gulyás Erzsébet
Képek: Illés Sándor, Historia Domus Monostorapáti, Gulyás Erzsébet
Hősi halottjaink 1914-1918
Balázs János Nagy Lajos
Belics Sándor Nagy Sándor
Bertalan János Pergel József
Bodó Máté id. Pintér József
Bognár István ifj. Pintér József
Fritz János Ravasz István
Für József Renner József
Geipl Antal Szabó Ferenc
Győri Ferenc Szabó Imre
Győri István Szabó Károly
Horváth Ferenc Szabó P. József
Horváth István Szakonyi Ferenc
Horváth Károly Szivler József
Iffsits József Szuper Imre
Kajdi József Takács István
Kiss Imre Török A. András
Komló Károly Török Cs. Ferenc
Kövesi Károly Török F. Lajos
Majos Dávid Török K. Imre
Máté József Török L. Károly
Merse Károly Török N. Ambrus
Muzsi Ferenc Ughy Imre
Nagy Antal Vajai Gyula
Nagy Ferenc Varga Ferenc
Nagy József Varga Gyula
Hősi halottjaink 1939-1945
Asbolt István Mersics István
Barna László Muzsi János
Barna Mórné Novák Károly
Bati József Pusztai Ferenc
Bokor Lajos Rengert János
Czimondor Lajos Sári Ferenc
Csordás Gábor Sumacher János
Dálnoki István Löffler Árpád
Erdődy Zoltán Stiglicz József
Fekete Imre Sulcz Jenő
Fekete Jánosné Szabó József
Gyarmati József Szabó Pál
Gyenge István Szilárd Pál
Gyenge József Szőrös István
Gyenge Károly Szőrös József
Győri Jenő Szőrös Lajos
Győri József Szőrös Vendel
Heizer Ferenc Takács Imre
Hoffner József Takács Sz. János
Horváth István Tóth Ferenc
Horváth József Tóth József
Kajdi István Török Cs. Jenő
Kiss Imre Török Gy. Imre
Kondor Ferenc Török Gy. István
Kovács Antal Török Gy. János
Kozma József Török L Gábor
Máté Gyula Töröl S. István
Merse István Varga József
Merse János
-
„Szabadságodért” emlékkő
A Tízparancsolatot tartalmazó követ Bánhegyi István állíttatta 2011-ben, az előző évben elhunyt édesanyja akaratának megfelelően. A katolikus templom kertjében található.
A követ az uzsai Basaltker Kft ajándékozta e nemes cél megvalósításához. Alakítása és vésése Gelencsér Ferenc diszeli kőfaragó munkája. Az alapot Illés Attila monostorapáti lakos ásta ki, Kóczián Tibor vállalkozó pedig 1 m3 betonnal járult hozzá a kivitelezéshez. Megáldására, amelyet Nagy Károly kanonok úr végzett el, 2011. június 12-én, Pünkösd vasárnapján került sor.
Részlet az avatóbeszédből:
„Több mint 2000 évvel ezelőtt kőbe véstek néhány mondatot, ami most is igaz, és 2000 év múlva is igaz lesz. Vállalható hívő embernek és ateistának egyaránt. A Tízparancsolat az egyház alaptörvénye; azt gondolom, hogy a legrégebbi alkotmány – erkölcsi, viselkedési és illemrendszabály. Ha valaki eszerint él, saját hibájából nem hullik szét körülötte a világ; elismert tagia lehet családnak, közösségnek.”
(Forrás: Bánhegyi István közlése. Fotó: Taál István 2011.)
-
Az egykori almádi bencés apátság maradványai
XII. században épült, az első magánalapítású monostorok egyike, Szűz Mária és a Mindenszentek tiszteletére benedikálva. Alapítója az Atyusz nemzetség. Az egykori Almád falu (később mezőváros) határában épült. Fennállása alatt egy ideig hiteles helyként működött, a térség életében jelentős szerepet játszott. A XVI. század folyamán szerzetesei elhagyták, az épületpusztulásnak indult. A falak kőanyagának egy részét a vázsonyi vár megerősítéséhez használták fel. A kváderek egy részét a jelenleg is álló római katolikus templom lábazatába építették be. Ugyanitt található a monostor szenteltvíztartója is.
Képek a 2024. évi ásatásról:
-
Almád emlékoszlop
Az obeliszk 2005. május 16-án, Pünkösdhétfőn került felavatásra a mai Monostorapáti közigazgatási területén egykor létező Almád település mellett álló Benedek-rendi monostor rommezején.
Felállítását a történelmi emlékhelyek felkarolását céljaként kitűző „Elpusztult és Pusztuló Falvakért Egyesület” szorgalmazta.
A 2003-ban alakult egyesület segítette emlékoszlopok, emléktáblák elhelyezését, ezzel segítve azt, hogy az elpusztult magyar települések neve ne tűnjön el a feledés homályában. Az első ilyen emlékoszlop avatására nálunk került sor.
2005. óta minden év Pünkösdhétfőjén az önkormányzat és a helyi egyházközség által szervezett megemlékezés keretében itt rójuk le tiszteletünket a településen egykor élt elődeink előtt.
-
Alsó iskola (Iskola u. 1.)
Monostorapátiban már az 1700-as évek közepén működött 1 tantermes iskola. 1892-ben a falu kezdeményezésére épült a jelenlegi alsó iskola 2 tanteremmel. 1956-ban került sor az átépítésére, így 4 tantermesre bővült, kiegészítve igazgatói és tanári szobával, szertárral. A fűtést évekig cserépkályhákkal biztosították. 1989-ben került sor a fűtés korszerűsítésére, mely során vegyestüzelésű központi fűtés került kialakításra. 2021-ben sikeres pályázatnak köszönhetően nyílászárók cseréje és a belső burkolatok megújulása tette otthonosabbá az épületet, 50-60 alsó tagozatos kisdiáknak biztosítva kellemes környezetet a tanuláshoz. A felújítások során igyekeztek megőrizni az épület régies jellegét, például a bejárati ajtó érdekes kialakítású, íves formáját. Az ajtó felett az építés ideje, mellette az iskola egykori névadójának (Arany János) táblája látható.
(Szöveg és kép: Somogyi Istvánné Stiglicz Judit igazgatóhelyettes)
-
Emléktábla/ Iskola u. Arany János Általános Iskola falán
(Művészetek Völgye Általános Iskola Telephelye – régebben Arany János Általános Iskola -Monostorapáti, Iskola u. 1. ) falán, a bejárat mellett található.
Felirata:
Arany János 1817-1882.
„Legnagyobb cél pedig itt e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben”
Anyaga: fehér márvány. 1992-ben, az iskola alapításának 100. évfordulóján került felhelyezésre.
(Kép: Somogyi Istvánné Stiglicz Judit igazgatóhelyettes)
-
Felső iskola (Zrínyi u. 1.)
1970. január 31-én avatták fel a felső iskola épületét, amelyben 4 tanterem, úttörőszoba, igazgatói, nevelői iroda, szertár, zsibongó és a mosdók kaptak helyet. 2005-ben lehetőség nyílt a régi nyílászárók cseréjére és az informatika szaktanterem kialakítására, mely azóta is fontos szerepet tölt be az intézményben, gépparkja folyamatosan megújul, így a tanulók megfelelő informatikai tudással rendelkezhetnek. 2008-ban az intézményi összevonások miatt szükségessé vált a férőhelybővítés, melyet tetőtér beépítéssel oldottak meg. Így a már meglévő helyiségek 2 tanteremmel, kislétszámú vagy egyéni foglalkoztatásra helyet biztosító csoportszobával, szertárral és mosdóhelyiséggel bővültek. A modern, megújult iskola 5 település felső tagozatos tanulóit fogadja a Művészetek Völgyéből
(Szöveg és kép: Somogyi Istvánné Stiglicz Judit igazgatóhelyettes)
-
A Bakonyerdő Zrt. Monostorapáti Erdészetének irodája
A parasztbarokk stílusú épületet az 1760-as években Felner Jakab tervei alapján Padányi Bíró Márton építtette. Az épületen több stílusjegyet is felfedezhetünk: színes homlokzat, kör és ovális ablakok, vakolatsávozás, vakolatból kialakított pilaszterek. Az épület „L”-alakban épült, utcafronton, alápincézve. Az udvari fronton a valamikori istálló helyén vadászterem található, benne az eredeti fagerendákkal. Az épületben 1882-től folyik üzemterv szerinti erőgazdálkodás. Jelenleg a Balatonfüredi erdészet látja el az erdészeti központi szerepet, az épületben erdőgondnokság működik.
-
Kopjafa az erdészet épületének udvarán
Az erdészet irodájának udvarán (Monostorapáti, Petőfi u. 34.) található.
Anyaga: tölgy
Készítette Sándor Dénes fafaragó (Dicsőszentmárton, Erdély)
1994. december 21-én történt a kopjafa felavatása.
-
Szuper Irma kopjafája
Dénes Gyuláné született Szuper Irma
Monostorapáti, 1915. május 13. – Dunaújváros, 1991. december 24.
Szuper Irma a monostorapáti Temető utcában, az akkor Monostorapáti 271. (Jelenleg Kossuth u. 68.) szám alatti házban született. Édesanyja is ott látta meg a napvilágot 1881-ben.
Apja Szuper Imre dörgicsei származású földműves, anyja Rácz Karolina r.k. monostorapáti származású. Keresztszülei Weingartner János r.k. földműves és Weingartner Anna r.k. Monostorapáti 249. szám alatti lakosok voltak, a keresztelést Horváth János helyi plébános végezte.
Rácz Karolina és Szuper Imre házasságából három gyermek született, közülük kettő meghalt. Tetőzte a család tragédiáját, hogy az apa elesett a Nagy Háborúban.
A kis Irma valószínűleg már az elemi iskolában kitűnt szorgalmával és tehetségével, így azon kevesek közé tartozott, akik továbbtanulhattak. Mivel az édesanyja szerény körülmények között élt, Irmát az Árvaszék taníttatta. Tanítói oklevelet szerzett. Frissen végzettként, tanév közben, 1938 decemberében került a monostorapáti tantestületbe Schmidt Sándorné, egykori tanítónője helyére, aki akkor vonult nyugállományba.
Abban a tanévben a monostorapáti elemi iskolában tanított, később elkerült a faluból.
1942. január 19-én Keszthelyen kötött házasságot Dénes Gyulával, akinek élete végéig hűséges társa volt. Házasságukból egy fiúgyermek született. Férjével Sopronban telepedtek le.
Irma néni még aktív évei alatt kezdte el a régi dolgok gyűjtését, és ezt a tevékenységet 1970-ben történt nyugdíjba vonulása után még buzgóbban folytatta.
Ügyes tojásfestő is volt, alkotásai közül sokat adományozott a falunak és lakóinak. Időnként eljött a monostorapáti általános iskolába, ahol beszélt tevékenységéről, a tojásfestésről és a hagyományőrzésről. E sorok írója is hallgatója volt egykor Irma néni előadásának.
1991. december 24-én hunyt el, 1992. január 21-én helyezték örök nyugalomra a monostorapáti temetőben.
Emlékét szeretettel és hálával őrizzük.
Az archív képen a legfelső sorban balról az első, Zágor Pál plébános balján. Tanítónője Schmidtné Maczán Róza.
Képek az avatásról: Taál István
Szöveg: Gulyás Erzsébet
Források: R.k. anyakönyv, Historia Domus Monostorapáti; VEL_i.2.b.2_tanitoi_torzslapok; Tóth József egykori iskolaigazgató és Győri Ambrusné Pap Margit (Szuper Irma féltestvére) közlése – megtalálhatóak Ladányi András: Monostorapáti, a völgy kapuja (kiadó: M.a. Önkormányzat 2004) c. könyvében.
-
„56-os emlékmű
Monostorapáti, Petőfi u. 123. szám alatt található, az Önkormányzat parkjában. Gépi fűrészelés nyomait viselő gránittömbből alakította ki a művész a kompozíciót. A csiszolt felszínen az 56-os zászló mintájára Magyarország térképének közepe lyukas.
Készítette: Raffay Béla szobrászművész Salföld, 2008.
A gránittömb Siklósról érkezett.
-
A Bati-kanyar keresztje
A kereszt a Kapolcsra (ÉK – Rákóczi utca), Taliándörögdre (ÉNY – Dörögdi utca, régi nem hivatalos nevén >>Homoki út<< ) egykor Hegyesdre (NY – Paptagi út) valamint a Monostorapátiba (DNY – Rákóczi utca) vezető utak kereszteződésénél áll.
A kereszt Kugler Mihály (Michael Kugler 1796-1850) keszthelyi kőfaragó műhelyében készült, a megbízás megnevezése: „Bejárati út kereszt Monostorapáti”. Bár a Kugler-életrajzot feldolgozó iratokban a hozzáfűzött megjegyzés: (corpus, Mária), a kereszten Mária-ábrázolás jelenleg nem látható. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy eredetileg Mária-szobor is tartozott a feszülethez. (Kugler-életrajzok – Forrás: Internet, Keszthelyi életrajzi lexikon)
A készítés, illetve a felállítás pontos dátumát nem ismerjük, az ezt feltárni kívánó kutatás jelenleg is folyamatban van. Mivel a mester 1850 decemberében hunyt el, és a keresztet az ő neve fémjelzi, feltételezhető, hogy az állítás legkésőbb 1850-ben megtörtént.
Anyaga homokkő.
A műtárgy egyetlen emberalakja a felfeszített Krisztus. A korpusz felett függőlegesen elhelyezkedő, két csúcsban végződő zászló, már alig kivehető, függőlegesen elhelyezett IN-RI felirattal.
A kereszt alépítményének felső részén lefelé nyúló félkörben sugarak láthatók, alatta pedig a már erősen megkopott, szabad szemmel olvashatatlan felirat.
Történelmi háttér
A kereszt állításának idején az Újfalu település gyakorlatilag még nem létezett. A XX. század első felében is még néhány ház állt csupán az egykor a veszprémi püspökség birtokolta területen, amelyet 1922-ben parcelláztak fel.
Az útkereszteződés, ahol a műtárgy áll, egykor a Hegyesdre vezető Paptagi út (bal oldalán a Mestertag, a tanító számára, jobb oldalán a Paptag a pap számára kijelölt művelhető terület), az erdőn át Taliándörögdre vezető Homoki út – jelenlegi nevén Dörögdi utca – és a Monostorapáti ófalu (délnyugatra) valamint Kapolcs irányába (északkeletre) vezető jelenleg a 77. számú főút nyomvonala, ezen a részen Rákóczi út.
Az 1990-es évek végén a keresztet fehérre meszelték és virágokkal ültették körbe, azóta a keresztet és környezetét Stróh Ferencné és családja gondozza. Előtte a homokkő természetes színében, minden egyéb díszítés nélkül állt.
Hátterében a hegyesdi várhegy látható, emiatt sokan szívesen fényképezik.
Nem egy egyszerű útkereszteződésben, hanem falunk egyik ikonikus helyén, a Bati-kanyarban, az egykori Bati-házzal szemben, a Rákóczi utca és a Paptagi út határolta sarokban áll
A Bati-kanyar nevét a hosszú időn keresztül a Rákóczi u. 1. szám alatt lakó Bati-családról (Bati Lajos egykori uradalmi intéző (1902-1993) Török Ilona (1908-1990), illetve az általuk lakott ház (Bati-ház) után kapta. Rendkívül éles kanyar lévén leginkább az itt történt számos balesettel írta be nevét településünk történetébe.
Szöveg és képek: Gulyás Erzsébet
-
A Simon-kereszt
1943. óta áll a Petőfi utca 105. számú ház előtti téren. Anyaga vörös homokkő, készítője ismeretlen.
A keresztet Simon Dezső kovács (Gógánfa, 1889.04.14. – Monostorapáti, 1951.12.02.) állíttatta.
Simon Dezső – vagy ahogyan Apátin nevezték „a Simon kovács” – Gógánfán látta meg a napvilágot 1889. április 14-én. Szülei Simon Sándor r.k. kovács és Móger Mária voltak. Gógánfán a 145. számú házban laktak.
Az unoka visszaemlékezése szerint Dezső az elemi iskola elvégzése után a kovácsmesterséget tanulta ki, és ebben is dolgozott. Később mozdonyvezetői képesítést szerzett, és a GYSEV-nél helyezkedett el. Itt volt az első világháború kitöréséig, amikor is besorozták. A háborút szerencsésen túlélvén leszerelése után ismét kovácsként kezdett el dolgozni. Először Nyirádon majd Kisapátiban, aztán Monostorapátin.
Első felesége Nagy Erzsébet volt, akivel Káptalanfán kötöttek házasságot 1914. február 14-én. Ebből a házasságból született Nemeshanyban 1914. november 30-án fia, Dezső, akinek személyéhez a kereszt állítása köthető.
Amikor a mester az 1930-as években Monostorapátira költözött, már a második felesége, Szendrei Teréz élt vele. Ebből a kapcsolatból gyermek nem született. Simon Dezső itt élt és dolgozott mint kovácsmester, egészen 1951. december 2-án bekövetkezett haláláig. Sírja a monostorapáti temetőben található.
A mester halála után a felesége Tapolcára költözött, további sorsa ismeretlen.
A kereszt állításának története:
1943-ban vagyunk. Javában tart a II. világháború. Az év legtragikusabb eseménye az 1943. január 12 és 22. között zajló voronyezsi áttörés, amelynek következtében az ott harcoló mintegy 210 ezer fős II. Magyar Hadseregből 1943 január–február között fogságba esett 26 ezer fő, 42 ezer harcban elesett vagy megfagyott, 28 ezer pedig megsebesült. A 26 ezer fogolyból májusra alig 5-6 ezer fő volt életben az elégtelen ellátás és a járványok miatt.
Simon kovács egyetlen gyermeke, ifj. Simon Dezső is a Don-kanyarban teljesített szolgálatot.
Fia, legifjabb Simon Dezső így emlékszik az édesapja által elmondottakra:
„Kassáról a keleti hadműveleti területre (frontra) 1941. május 28-án indultak a magyar csapatok, ő mint harckocsivezető ment. Elmondása szerint 1943. év elején a Donyecki-medencében – a Don környékén – voltak, és hetekig mentek az előre- és visszavonulások. Az ő balesete (tankjának kilövése) 1943. április elején (5-én) történhetett, mert a katonakönyvi beírás szerint is ekkor került vissza hazai területre, ill. a nyíregyházi kórházba. Súlyos sérülést szenvedett, ahogy a légnyomás kivágta a harckocsi toronyajtón, hisz a koponyája elrepedt, vállai és kezei is eltörtek. Hosszú gyógyulás után hazakerült Zalaszántóra.”
A katonaviseltek tudják, hogy egy harckocsi kilövésekor a személyzet életben maradásának esélye nagyon csekély. Az, hogy Simon Dezső – ha súlyos sérülésekkel is – de túlélte ezt, szinte a csodával határos.
A kereszt a kovácsmester hálájának és köszönetének kifejezése.
Nekünk, a község mai lakóinak pedig jel. Jel, amely sokféle gondolatot hordoz, és közvetít; az akkori emberek gondolkodásmódját, történelmünk tragikus mozzanatait, amelyeknek nem szabad feledésbe merülniük. Ezért is van méltó helye a település értékei között.
Fotók: Illés Sándor 2023.
-
Gyuricza-kereszt
A kereszt a Nyírmeggy monostorapáti felőli végén – ha úgy tetszik, az elején – áll. Ebben a kereszteződésben végződik az Előhegy, és kezdődik a Nyírmeggy.
Nevét a mellette található pince tulajdonosának vezetéknevéről kapta.
Valamikor a klasszikus dunántúli nyitott kereszt volt, rajta festett pléh Krisztussal, a tetején díszes, félkör alakú bádoggal keretezve a vízszintes keresztszár egyik végétől a másikig, mint ahogy a szőlőhegy másik két keresztje, a Kaszás- és a Kajdi- vagy Weingartner-kereszt is erre a mintára készült.
Az első, 1983-as felújítások során mindhárom hegyi kereszt helyére gyakorlatilag újat állítottak. Az új keresztek megjelenési formája a régitől teljesen eltérő; összképében rombusz alakot formáz. A korpusz befogadói fedettek, maga a korpusz pedig öntött szobor. A régi „rogyadűtt” , a felismerhetetlenségig megrozsdásodott pléh Krisztust hordozó, avíttnak tartott keresztek lecserélését a falu lakossága tetszéssel fogadta.Ezeket a kereszteket elkészültük után Angyal Vendel plébános áldotta meg.
A következő felújítás 2017-ben, az önkormányzat kezdeményezésére és kivitelezésében történt, a stílus és a forma változatlanul hagyása mellett. Az új kereszteket – köztük a Gyuricza-keresztet is – Szent Donát ünnepéhez kapcsolódva, 2017. augusztus 6-án számos helyi lakos jelenlétében áldotta meg Illés Sándor plébános.
-
Kaszás-kereszt
Az Öreg-hegyen található Kaszás-domb alján, a Nyírmeggy végén áll. Anyaga fa, dombormű korpusszal. A szokásos módon útelágazásban: balra, a dombra felvezető úton a Kajdi- vagy Weingartner-keresztnél jobbra fordulva a Marton-kúthoz, majd a Fekete-hegybe, az „Ördög gátjához” (másik nevén: Keleményes-kő) juthatunk el. Ha egyenesen folyatjuk tovább utunkat, rövidesen Szentbékkállára érünk.
A domb és a tövében álló pince, valamint a kereszt XX. századi elnevezését a pince egykori tulajdonosáról, Dr. Kaszás Károly tapolcai ügyvédről kapta. A pince sokáig az Egervölgye MgTsz présházaként működött, jelenleg magántulajdonban van.
A kereszt eredetileg a Dunántúlon jellemző nyitott fakereszt volt rajta festett pléh Krisztussal. A kereszt vízszintes szárának végeit díszes, félkör alakú bádoglemez kötötte össze. (Lásd a Gyuricza-keresztnél.) Az 1970-es évek végére a bádog megrozsdásodott, a pléh Krisztust már csak a sziluettjéről lehetett felismerni, mert festése szinte teljesen lekopott.
A község lakóiban felmerült az igény a hegyi keresztek rendbetételére. Mivel az egykori fakereszt már nagyon rossz állapotban volt, új készítésű feszület került a helyére 1983-ban, amelyet a község akkori plébánosa, Angyal Vendel áldott meg.
2017-ben az Önkormányzat felújíttatta a hegyi feszületeket. Megáldásukat 2017 augusztusában, Szent Donát ünnepéhez kapcsolódva végezte el Illés Sándor helyi plébános.
A keresztet és környezetét jelenleg Takács Ágota és Rózsa Tibor gondozza.
Szöveg és képek: Gulyás Erzsébet
-
Kajdi- vagy Weingartner-kereszt
A monostorapáti Öreghegyen, a Kaszás-domb tetején lévő útelágazásban, az 1400-as helyrajzi szám mellett található. Anyaga fa. Az időjárásnak ellenálló anyagból készült dombormű korpuszon kívül más emberábrázolás, valamint egyéb díszítőelem nincs a kereszten, sem mellette.
A kereszttel szemben állva a jobbra vezető út a Fekete-hegybe, illetve Szentbékkállára vezet. Az út mentén találjuk az Öreghegy egykor jelentős ivóvíz-forrását, a Marton-kutat, amely nevét a mellette lévő telek egykori tulajdonosáról kapta.
1944-ben Kajdi Imréék újíttatták fel a feszületet, amelynek megjelenése az akkori kor klasszikus útszéli fakeresztjeinek megfelelő volt. (A képet lásd a Kaszás-keresztnél.) Ezt követően 1983-ban a régi, elkorhadt kereszt helyére az egyházközség kezdeményezésére újat állítottak, ezt már az eredetitől eltérő stílusban. Angyal Vendel plébános áldotta meg a szőlőhegy régi-új emlékjelét.
Legutóbbi felújítását az önkormányzat végezte el 2017-ben és még abban az évben Szent Donát ünnepén Illés Sándor plébános áldotta meg a feszületet.
A keresztet és környékét jelenleg Simon László és családja gondozza.
Szöveg és képek: Gulyás Erzsébet
-
„Nyírmeggy” dűlőút
Az út a monostorapáti szőlőhegy oldal fennsíkján húzódik északkelet-délnyugati irányban az erdő szélétől egészen a Kaszás-domb alján lévő útelágazóig kb. 1,5 km-es hosszúságban. Az egykori út elején az un. Piros-kereszt, a végén az un. Ügyvéd-kereszt (valószínűleg a Kaszás-pince egykori tulajdonosáról, dr Kaszás Sándorról kapta a nevét, ahogy a domb is.) áll. Az út két partján jelenleg is a művelt szőlőbirtokok találhatóak. Tulajdonképpen az Elő-hegyet köti össze az Öregheggyel. A község legrégebbi ismert „utcaneve”, amely bizonyítottan már 1328 előtt használatban volt. Fennmaradt oklevelekből tudjuk, hogy még 1328 előtt egy bizonyos Mátyás apátsági jobbágy saját lelke üdvösségéért a monostorra hagyományozta nyír meggyi (korabeli írásmóddal: Nyrmeg) szőlőjét. 1328-ban bukkan fel ismét a név, amikor is a Pál apát átengedi az említett szőlőt művelésre Kelemen fia János jobbágynak. A következő említés egy peres ügy kapcsán 1340-ből való.
Szöveg és képek: Gulyás Erzsébet
-
Calligaro-kutak
Már többen és többször találkozunk a Tapolcai-medencében és a Balaton-felvidéken olyan kutakkal, amelyek egy-egy oldalán egy-egy motívum szerepel. A liba, a korsó és a váza virággal. A kút egyik oldalán a –Kalligáró A. cementgyára Tapolca- felirat található.
Angelo Calligaro 1862-ben született Ausztria egyik tartományában, Dél-Tirolban, az olasz kisvárosban, Cavarso Miovoban. Kőfaragólegényként vándorútra kelt, hogy tudását gyarapítsa, tapasztalatokat szerezzen és szerencsét próbáljon. Hazánkba jött, először Nagykanizsán töltött tizenhárom évet, majd önállósította magát és választott városában, Tapolcán cement és műkőgyárat alapított 1907-ben. Ez az üzem a város régi temetőjének vasútállomás felőli nyugati végében állott és működött.
Nevét eleinte az eredeti írásmód szerint C-vel (Calligaro) majd később magyarosabb formában, K-val írta (Kalligáró). A magyar nyelvet még élete alkonyán is nagy akcentussal beszélő olasz úr közéleti személyiség, népszerű embere volt az akkori Tapolcának, hosszú időn át tagja az Ipartelepülésnek. Egyébként nem ő volt az egyetlen olasz a városban akkortájt. A tapolcai régi temetőben nyugszik. Leszármazottairól nem tud az utókor.
-
Scheller kripta
Monostorapáti temetőben található, itt nyugszanak a Scheller család tagjai:
Scheller Károly: 51 évesen 1911 augusztus 20-án meghalt
Scheller József: 1824-1897
Felesége: Frém Klára 1830-1897
Rifler Rozália: 1789-1849
Ifj. Scheller József: 1855-1890
Ifj, Scheller József: 1899-1918
Scheller Zsigmond: 1867-1936
A síremléket 1921 körül készíttette a család. A 484. hrsz. alatt található. A gránit alapanyagú obeliszk a keszthelyi Virág S. munkája. Az 1800-as évektől temették ide a család elhunyt hozzátartozóit. A temető területet a Scheller család adományozta az egyházközségnek.
-
Novák Béla esperes síremléke
A monostorapáti temetőben található a 484. hrsz. alatt. Keletkezés időpontja: 1950. Novák Béla a település volt esperes plébánosának sírhelye. A sír meglehetősen egyedi. Előtérben a fájdalmas Szűzanya, míg háttérben a kereszten egy Krisztus fej található, jobb és baloldalon pedig a két tábla. A síremlék közadakozásból épült Fábos Pál plébános működése alatt.
Állíttatták: Szerető hívei és testvérei
Novák Béla: 1899-1949
Novák Béla 1933-1949-ig volt Monostorapátiban esperes.
-
Mikler Jenő plébános sírja
A vas vármegyei Csehi községben, a Kemenesháton született 1933. február 21-én szegény paraszti családban, Mikler János és Perosa Mária negyedik gyermekeként.
1958. június 15-én Veszprémben szentelte pappá Klempa Sándor Károly püspöki általános helynök (mivel az akkori veszprémi püspököt, Badalik Bertalant, aki 1949 június 10-től töltötte be hivatalát,az állami szervek 1957. augusztus 15-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejcére internálták, és csak 1964-ben, súlyos betegen költözhetett vissza Budapestre, ahol aztán nem sokkal később elhunyt.).
Szolgálati helyei káplánként:
Pacsa 1958-59; Ságvár 1959-60; Hévíz 1960-61; Veszprém Szent László plébánia 1961-67.
1967-től lett Monostorapáti plébánosa, 1971-től kerületi esperes. Halálával megszűnt az 1902 óta létező monostorapáti esperesi kerület.
Ittléte alatt felújíttatta a templomtetőt és állagmegóvó munkálatokat végeztetett el a plébánia épületén.
1979. szeptember 8-ról 9-re virradó éjszaka váratlanul, álmában hunyt el.
Jólelkű, józan gondolkodású, papi hivatásának élő ember volt. Hirtelen halála megrázta a község lakóit.
1979. szeptember 14-én temette el Dr. Paskai László veszprémi püspök. Temetésén addig soha nem látott tömeg búcsúztatta.
Síremléke, amelyet testvére, Mikler Margit állíttatott, a monostorapáti temetőben található. Felújítását 2019-ben a helyi Rózsafüzér Társulat anyagi támogatásával Illés Sándor plébános végeztette el.
Akik ismerték, szeretettel őrzik emlékét.
-
Fekete Jánosné, született Somogyi Mária sírja
Fekete Jánosné született Somogyi Mária (1922-1945) a II. világháború egy olyan ártatlan áldozata, akinek eredeti sírköve a monostorapáti temetőben még napjainkban is megtalálható.
1945. március 25-én hunyt el, életének 22. évében. A hegyre vezető gyalogúton, a Haraszt fölött bombaszilánk sebesítette meg halálosan.
Részlet egy családtag visszaemlékezéséből:
„Három éves házasok, és három hónapos terhes volt, amikor egy bomba csapódott mellé a falu felett futó gyalogúton. Épp a hegyre menekített valami ételeket a fején hordott zománcos vájlingban. A bombaszilánkok szérfröccsenése okozta a halálát. Házilag készített deszka koporsóba temették nagyon sekély sírba, mivel a temetése napján is légitámadás érte a falu környékét. Ezt a dédi után tudom, ő sokszor elmesélte.” (2022. május 30.)
Részlet egy kortárs visszaemlékezéséből:
„A hegyre ment a gyalogúton, ami a Harasztnak ment föl a hegyre az erdőn keresztül, a fenyvesben. Ahogyan beért az erdőbe, ott érte a bombatalálat. Nem a bomba esett rá, hanem a szilánkoktól halt meg. Azt is beszélték a faluban, hogy állapotos volt.” (2022. május 30.)
Bejegyzés a r.k. egyházi halotti anyakönyvben:
A haláleset ideje: 1945. március 25. Somogyi Mária, Fekete János róm. kat. földmíves felesége. Monostorapáti, nő, róm. kat. 21 éves Repülőről ledobott bomba szilánkja megölte. Szentségekben nem részesült. Temetése: Monostorapáti, 1945. március 26. Temette: Novák Béla plébánoshelyettes
Az adatgyűjtés során különösen megrázó volt, hogy Novák Béla a fiatalasszony bejegyzésének megjegyzés rovatába a következőket írta:
„Március 27-én d.e. 11 órakor az orosz hadsereg katonái bevonultak Monostorapátiba.”
Bár van már a falunak háborús emlékműve, azért került be ez a sírjel mégis a települési értéktárba, hogy mementóul szolgáljon az utánunk következő nemzedékeknek arra emlékeztetve őket, hogy mennyi ártatlan fiatal áldozatot követel egy háború.
Külön hangsúlyt érdemel, hogy ez nem egy utólag állított emlék, hanem az eredeti, a szülők által állíttatott, majd a rokonság által évtizedeken át megőrzött és gondozott sírjel.
Forrás: Petőfi Sándor Művelődési Ház És Könyvtár Monostorapáti
Szöveg és kép: Gulyás Erzsébet
-
Tóth Ferenc honvéd őrmester emlékoszlopa
2015-ben állított síremlék a falu egykori temetőjének területén egy bombatámadásban elhunyt székelyhídi fiatalember, Tóth Ferenc sírhelyének megjelölése céljából.
Tóth Ferenc (1919-1945) székelyhídi születésű, a Szent László hadosztály őrmestere rádiós katonaként állomásozott a faluban, és a Győri családnál lakott. Egy éjszakai bombatámadás során találat érte a házat. A bomba éppen arra a szobára esett, ahol ő aludt. Testének darabjai széles körben szóródtak szét. Maradványait a falu lakói egy lepedőbe gyűjtötték össze, így tudták a koporsóba tenni, hogy tisztességgel eltemethessék.
Emlékét a falu, különösen a Győri család tagjai – ma élő leszármazottaik: Győri Kálmán és Merse Józsefné szül. Győri Margit – évtizedekig kegyelettel őrizték.
Ez indította arra Hangodi László történészt 2015-ben, hogy az elpusztult fakereszt helyére egy időtállóbb emlékjelet állíttasson, mindezt a saját költségén. A sírhelyet Győri Kálmán lokalizálta. Az emlékművet Gelencsér Ferenc, azóta elhunyt diszeli kőfaragó készítette el, szintén ingyen.
A bazaltoszlopot Sötét Ferenc helyi vállalkozó ugyancsak felajánlásból, a többi szükséges építőanyagot pedig Kóczián Tibor kedvezményes áron szállította a helyszínre.
Tóth Ferenc ma élő leszármazottait Gulyás Erzsébet helyi lakos kutatta fel. Felvette a kapcsolatot a székelyhídi polgármesteri hivatallal, akik Nagy Mária helytörténészhez irányították őt. Az ő segítségével találta meg Tóth Ferenc testvérének unokáját, a Székelyhídon élő Kokes Józsefet, aki feleségével és a székelyhídi polgármesteri hivatal küldöttségével együtt vett részt az emlékműavatáson.
Bár van már a falunak háborús emlékműve, azért került be mégis ez az emlékjel a települési értéktárba, mert a háborúk szülőföldjüktől, családjuktól távol elhunyt áldozatai emlékének megőrzését szimbolizálja.
Kép és szöveg: Gulyás Erzsébet
-
Petőfi-dombormű a kultúrotthon falán
Anyaga: műkő
Átmérője: 80 cm
Felirata: Petőfi 1823-1849.
Avatása: 1948. augusztus 20.
Helye: a Petőfi Sándor Művelődési Ház És Könyvtár falába építve Monostorapáti, Petőfi u. 12.
A plakett készítője Tóth József (Fiume, 1918. március 8. – Tapolca, 2016. február 28.) pedagógus.
Jóska bácsi Fiuméban született, de mindig is tapolcainak vallotta magát, hiszen családjával két esztendős korában került oda. Az elemi és a polgári iskolát kitűnő eredménnyel Tapolcán végezte, majd Szegedre a tanítóképzőbe került, ahol 1937-ben népiskolai tanító oklevelet szerzett.
1946 őszétől kezdett el Monostorapátiban tanítani, és nyolc éven át dolgozott itt. Egész életében szeretettel emlegette ezt az időszakot. Visszaemlékezéseiben mindig elmondta, hogy nagyon rossz körülmények közé érkezett, és ahogy tőle telt, igyekezett javítani ezeken. Kézzel rajzolt térképeket, mert az iskolának sajnos térképei sem voltak. Akkoriban változott az oktatási rend, és a hatosztályos képzés nyolc osztályosra módosult. Ő szervezte meg a hetedik osztály elindítását, nem kevés munkával. Az első két év után – mivel időközben elvégezte a főiskolát is – már igazgatóként dolgozott. Monostorapátiból 1954-ben került át a tapolcai Általános Leányiskolába (ma a Tapolcai Általános Iskola Bárdos Lajos Tagintézménye).
Falunkban mindig szívesen látott vendég volt. Egykori tanítványai szeretettel vették körül az 1989-es emlékműavatáson, a kultúrotthon felújítása után az áthelyezett plakett előtt elmondott március 15-i beszéde után, vagy egy idősek napján, ahol megtisztelt bennünket a jelenlétével. Bár egykori tanítványai közül már nem sokan vannak köztünk, emlékét mi, az utódok is szeretettel őrizzük.
A domborművet, amely Petőfi Sándor nemzeti költőnk profilképét jeleníti meg, itteni ténykedése alatt, az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének 100. évfordulójára készítette.
A dombormű anyaga műkő, amelynek receptúráját Jóska bácsi maga kísérletezte ki, állította össze.
A munkához a monostorapáti erdészet akkori igazgatója, Jerome Renée egy külön műhelyt biztosított számára az erdészet hátsó udvarán lévő műhelysorban.
Többek között cementet, murvát, és az akkor még működő monostorapáti Üvegipar lelőhelyről származó finom fehér kvarchomokot használt a mű elkészítéséhez. Az első változat sajnos nem sikerült, de Jóska bácsi nem adta fel. Változtatott az anyag receptúráján, több cementet tett bele, amíg végül sikerrel járt.
Az avatást eredetileg 1848. március 15-re tervezték, de a munka elhúzódása miatt az augusztus 20-ra tolódott. Akkor viszont nagy ünnepség keretében történt meg a dombormű átadása, és ebből az alkalomból kapta a kultúrotthon a Petőfi Sándor Művelődési Ház És Könyvtár nevet. Az eseményt ökörszépségverseny és bál tette még emlékezetesebbé.
A plasztikát eredetileg a kultúrotthon nyugati falán, a két ablak között kb. 3 méteres magasságban helyezték el. Innen került át a kultúrotthon 2005-ben történt kibővítése és felújítása során jelenlegi helyére, az épület déli falára. Az áthelyezés óta minden március 15-én ünnepélyes keretek között itt helyezzük el az emlékezés és a tisztelet koszorúit.
A dombormű kettő példányban készült. A másik darab napjainkban is a tapolcai Bárdos Lajos általános iskola egyik földszinti tantermét díszíti.
Szöveg: Gulyás Erzsébet
Forrás: Tóth József közlése nyomán Hangodi László; Tapolcai Újság 2016. március 11. Szijártó János: Elment Jóska bácsi
Képek: Illés Sándor, Gulyás Erzsébet, Tapolca Város Hivatalos Oldala, Tapolcai Városi Múzeum Iskolatörténeti Gyűjtemény, Múzeum Digitár. Az archív kép készítője ismeretlen, rendelkezésünkre bocsátotta Hangodi László.